Az ember lénye a valahová való tartozás igénye, amit a társadalomtudomány is bebizonyított. Ebből táplálkozhatunk lelki értelemben hétköznapjainkban, erősíthetjük hitünket. Amikor imádságos lélekkel összegyűlünk, Istent hívjuk magunk közé. A rendszeres találkozás pedig az egymás közti szorosabb kapcsolatban is megnyilvánul. A mai gazdasági, társadalmi viszonyok között egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a közösséghez való tartozás az egyetlen túlélési lehetőségünk.
A közösség fontosságát maga Jézus Krisztus is hangsúlyozta. Megalakította az apostolok közösségét és az Egyházközösséget. Csodálatos hogy annak a közösségnek, amelyet ezelőtt kétezer éve maga a földre szállt Isten alapított, mi magunk is tagjai lehetünk. Ezáltal vagyunk egy közösségben Krisztussal.
A közösséghez való tartozás előnyeit, azt, hogy az ember egy társas lény szükségtelen részletezni, hisz elég megfigyelni az állatvilágot. A bivalycsordából még az állatok királya, az oroszlán sem képes elejteni áldozatot, csak akkor, ha sikerül megosztani a csordát, és kiszakítani belőle egy tagot, aki így már sokkal sebezhetőbb.
Egy jól működő közösségnek a tagjai szolgálnak. Szolgálják embertársaikat és Istenüket. Az Egyházközösségen belül számos kisebb közösség, egylet működik, mint a rózsafüzér társaság, ifisek, egyháztanács, ministránsok, kórus, karizmatikus közösségek, stb. Ebből a megközelítésből az Egyház egy ernyőszervezet, amelynek árnyékában számtalan közösség működik. A cél viszont mindegyikben ugyanaz kell legyen: szolgálni embertársainkat és rajtuk keresztül az Istent!
Hogyan szolgál például egy egyházi kórus? A elsődleges cél az Úr dicsérete kell hogy legyen! A kórus az egész Egyházközösséget szolgálja. Szolgál vasárnapról vasárnapra, minden Szentmisén, minden alkalommal, amikor próbál, és nemcsak. Elég csak elképzelni, milyen lenne a lszentmise orgona, karnagy, kórus nélkül. Persze a legszentebb áldozat, aminek minden szentmisén tanúi vagyunk – hangsúlyozom a részt venni kifejezést, mert nem elég a sokat használt szentmise hallgatás – még úgyis a legnagyobb csoda, ami velünk, emberekkel történhet. Kórus nélkül is jelen van az oltáriszentségben a Megváltónk, és mi leborulva Előtte imádhatjuk Őt. Aki viszont énekel, kétszer imádkozik, mondta Szent Ágoston is. Így a kóruson keresztül az egész közösségnek sokkal magasztosabb lehet az együttléte az Úrral.
A kórus részéről a szolgálat másban is megmutatkozik. A tagok hetente akár többször is találkoznak, próbálnak. De mire? Arra, hogy mikor a legszebb imádságban, a szentmisén részt veszünk, tegyenek autót az Úr felé igyekvő lelkünk alá, hogy ne csak kullogjon az úton, hanem a kórus által énekelt dallamok kocsiján gyorsabban, messzebb, magasabbra, közelebb kerüljünk a Istenhez, hisz ez mindannyiunk célja még akkor is, ha ezt nyíltan nem is merjük bevallani. Ennek érdekében a tagok rendszeresen időt, energiát nem kímélve próbára járnak. A legfontosabb viszont az, hogy amit a próbán közösen átvettek minden vasárnap adják tovább. Eljárni lehetőségeink szerint legalább vasárnaponként a szentmisére a karnagy munkáját segítve, hozzájárulva ahhoz, hogy embertársaink nagyobb alázattal tudjanak leborulni az Oltáriszentség előtt. Az énekesek a kapott tehetségükkel szolgálják a közösséget, rajtuk keresztül pedig az Istent!
Nyírő Gergely
Új komment