Várhatóan sokoldalú szakmai kép alakulhat ki Márton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulójára. A blogon már olvashatták, hogy Csíkszereda Város Önkormányzata egy kolozsvári és két magyarországi művészettörténészt kért fel, hogy a csíkszentgyörgyi származású képzőművészről monográfiát írjanak, ami augusztus elejére, pontosabban az idei városnapokra készül el. Ezt fogja kiegészíteni a Szabó András (képünkön), a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze által írt monográfia, ami ha augusztus elejére nem is, de december 15-ig, vagyis a festő születésnapjáig mindenképp megjelenik, szintén a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál.
– A Csíki Székely Múzeum művészettörténész-muzeológusaként szakmai gondnokságom alá tartozik az intézmény képzőművészeti gyűjteményében 207 tételből álló Márton Ferenc grafikus, festő, mozaik- és szobrászművész hagyatéktöredéke is. Ezért illőnek tartom, hogy születésének 125. évfordulóján emléke ápolásának megerősítéséhez én is hozzájáruljak. Eddig egyetlen egy könyv jelent meg róla, az is 1940-ben. Tusnádi Élthes Gyula Márton Ferenc élete és művei című írása nem számít művészettörténeti vagy szakmai írásnak, mivel a csíkszentgyörgyi származású alkotót az egykori osztálytársa inkább baráti hangvételben jellemezte. 1982-ben még a Magyar Művészetben jelent meg róla jellemzés, melyet már művészettörténészek végeztek, de, sajnos, ebben a műben a művészek politikai besorolása túlzottan hangsúlyos lett. Ellentmondásos, hogy míg a második kötetben Márton Ferencet egyértelműen jobboldali, a Horthy-korszakot kiszolgáló alkotóként mutatják be, az elsőben azt is jelzik, hogy 1918-ban a Tanácsköztársaságot létrehozó rendszernek is dolgozott. Szerintem nem méltányos ilyen felfogásban tárgyalni egy művész alkotói pályáját. Márton Ferenc nem a kommunistáknak vagy Horthyéknak dolgozott, hanem a különböző rendszerek megrendeléseinek tett eleget függetlenül a politikai színezettől. Én megpróbálom csíki szemszögből jellemezni a tevékenységét, a másik monográfia, amely a város megrendelésére készül, más beállítottságú lesz. Így a 125. évfordulóra végre teljes képet alakíthatnak ki erről az alkotóról, akit, úgy érzem, eddig nem becsültek megfelelően.
– Mi az oka annak, hogy Márton Ferenc ennyire ismeretlen? Tudomásom szerint a pályája jól indult, hisz a Csíki Magánjavak például ösztöndíjjal támogatta a főiskolai tanulmányait.
– Márton Ferenc kiváló alkotó volt, a négy-öt centis rajztól az öt-hat méteres szoborig, rajz, metszet, akvarell, pasztell, mozaik, olajfestmény, kőrajz, freskó, szobor, vagyis kilenc-tíz önálló műfajban volt képes kifejezni magát, értékesebbnél-értékesebb művészi alkotásokat hozva létre. Nagyon nagy tehetség volt, meg is tanulta a szakmát, bejutott Budapesten a Mintarajz Iskolába (akkoriban így hívták a Képzőművészeti Főiskolát), melyet az ő idejében a legjobb tanulmányi eredménnyel végzett el. Főiskolás korában sok díjat nyert, állami ösztöndíjat is kapott, ezenkívül Csík vármegye tőle rendelte meg Becze Antal és Tivai Nagy Imre portréit, melyek ezer-ezer koronába kerültek, ezen felül 6000 koronát szavaztak meg továbbtanulásának a támogatására. Márton Ferenc mégis elég sokat nélkülözött. Valószínűnek tartom, hogy nem tudta jól menedzselni magát, hiába, hogy néha jelentősebb összegeket kaphatott, azt rögtön anyagvételre fordíthatta. Sohasem tudta igazán „eladni magát”. Még az 1912-es és 13-as sikeres müncheni és budapesti műcsarnokbeli bemutatkozását követően sem sikerült áttörnie azt a falat, ami közte és a budapesti származású művészek között volt. Annak ellenére, hogy a kor vezető kritikusai – Malonyay Dezső, Keszler József – dicsérő véleményt nyilvánítottak róla a sajtóban, az „egekig magasztalt műveit” senki sem vásárolta meg. Az OTP Bank akkori elődjének volt ugyan egy aukciós rendszere, ahol árulta munkáit, illetve rengeteg könyvet illusztrált. Ez az alkotói tevékenység viszont valósággal felőrölte, mert rengeteget dolgozott, de ezekért a kis munkákért csak aprópénzt kapott. Néhány nagyobb alkotását biztos, jobban megfizették, de erről nem maradtak fenn konkrét információink. Volt egy másik oka is, hogy Márton Ferenc nem tudott úgymond a javaival gazdálkodni, ő ugyanis mindig sokat tett másokért. Főleg azokért küzdött, harcolt, akik innen kerültek ki Magyarországra. Képes volt önmagát inkább háttérbe szorítani csak azért, hogy másokon segíthessen. Nem vigyázott arra, hogy hagyatéka egy tömbben fennmaradjon, mint ahogy tette ezt például Nagy Imre. Ezért nem értékelhették őt megfelelőképpen. A másik ok a már említett jobboldali besorolása lehetett, hogy a kommunista időkben nem szabadott róla beszélni. Valósággal most kell őt felfedeznünk, fel kell hívnunk a csíkiak, erdélyiek és általában véve a magyarok figyelmét alkotásaira és életpályájára. Reálisan kell értékelni őt, és nem politikailag. Remélem, hogy a két munka ki fogja egészíteni egymást, és teljes képet nyújt Márton Ferencről.
Szőcs Lóránt
Csíki Hírlap
Új komment