Húsvét másodnapja van! Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat akik alszanak. 2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel, kiket nagy nagy szeretettel éveken keresztül egy egy lelkiismeretes pap, szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy kollégiumokban, iskolapadokban...
Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! Néhány szomorú papról – el nem ítélhető módon – a felháborodás lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette. De ti, mi, akik oly sok lelkiismeretes nagyszerű, szent életű papot, szerzetest ismertek, miért hallgattok? Igen, kell beszélni arról az 1 százalékról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a döntő többségről is! Azokról a lelkipásztorról akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.
Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek tartok magamban annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint Bálint Lajos püspök úr, ki tegnap hunyt el. Róla, és még nagyon sok szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Hat év teológia alatt hozzám – de tudtommal társaimhoz sem – soha senki ferde hajlammal nem közeledett. A fehérvári szeminárium számomra tényleg a megtestesült bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra, püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a kommunista rendszertől sem elismerést, sem segítséget nem kaptak, és mégis vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen tisztességgel helyt álltak, számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára is mindenben példaképek voltak.
Húsvét másodnapján ébredjünk fel, mert a hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot vetítünk. A kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a szennynek az otthonai. Bennünket az igazság melyet ismerünk, megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról, szerzetes nevelőnkről mi is „rántsuk le a fátylat” és írjuk le, fogalmazzuk meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, mit általuk kaptunk a Jóistentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan Istennek szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött féligazság, bemocskolja azt az intézményrendszert, azokat a személyeket, akik számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi születésünkhöz hozzájárultak..
Húsvét másodnapján friss hideg vízzel mindenkinek jó locsolást kívánok!
Szeretettel, Csaba t.
Új komment