Valószínű, hogy nem ez a megfelelő szó arra, amikor egy közösségben megfogalmazódik az önállóság gondolata, hogy kézbe véve saját problémáit saját közigazgatási egységet hozzon létre.
Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy mi szüksége van Bánkfalvának az önigazgatásra. A kérdést naprakészen úgy is feltehetnénk, hogy mi szüksége van az autonómiára.
     Nem az én tisztem erre választ adni, de azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a helyi problémákra a legjobb megoldást a közvetlenül érintettek képesek megtalálni. Ez Bánkfalva esetében is igaz, éppen ezért került terítékre ismét az önállósodás kérdése és születtek elhatározások konkrét lépések megtételére.
     Első lépésként kérdőíves felmérést készítünk arról, hogy mi a csíkbánkfalviak véleménye az önállósodással kapcsolatosan. Ha többségük a leválást szeretné, akkor ki lehet írni a hivatalos népszavazást, melynek érvényességéhez elengedhetetlen, hogy Csíkszentgyörgy község szavazásra jogosult lakóinak 50+1%-ban meg kell jelenniük, és többségüknek igennel kell szavaznia.
     Fontos elhatározás ez mindkét település szempontjából. A kisebb, homogénebb közösségek átláthatósága következtében operatívabb együttműködések jöhetnek létre a különböző társadalmi szektorok között. A végeredmény pedig egyértelműen a fejlődésben lesz mérhető.
     A külön községgé válásnak egyik gyakorlati haszna az idő- és energiamegtakarítás az ügyintézés során. Bizonyára mindannyian szembesültünk már adminisztratív ügyeink intézése során a hosszú sorokkal, a polgármesteri hivatal munkatársainak túlterheltségével. Erre is megoldást jelenthet a két község különválása.
     Ugyanakkor a „karcsúsításnak” köszönhetően több időt lehet majd forrásbevonásra, településfejlesztésre, szociális, egészségügyi és más kérdésekre fordítani. Ez hosszú távon szintén hozzájárul az életszínvonal növekedéséhez, és mind fizikailag, mind szellemileg egészségesebb, erősebb közösséggé válhat mindkét település. Másfelől jobban bevonhatják a lakosságot a település fejlesztésébe, nagyobb eséllyel tudunk a fiatalok számára vonzó életteret kialakítani.
     A folyamat végkifejletétől függetlenül meggyőződésem, hogy a településeink nemcsak közös múlttal, de közös jövővel is rendelkezni fognak, már csak a földrajzi elhelyezkedés miatt is. Ennek a közös történelmi vonalnak az alapjait már eleink lefektették, amikor úgymond a határra építették az évszázadokon át megtartó közösségi erőnek, az Istennek házát. Hisz a lakosság összefogásának eredménye Alcsík egyik legimpozánsabb temploma is. Nemcsak vallásunk, hitünk, Istenünk köti továbbra is össze a két települést, hanem a földrajzi adottságai is.
     A Fiság, mint egy lánc, köti össze a völgyben található falvakat, annak lakóit. Arra sarkallja az itt lakókat, hogy egymással együttműködve, közösen tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy egy élhető közösség alakuljon ki. Éppen ezért a jövőben is, bármilyen fejlesztést is eszközöljön ki az egyik vagy másik település, a humán vagy anyagi tőke, ami az Akókapu alatt feltér a völgybe, az mindannyiunk fejlődését szolgálja majd. Azonban vigyáznunk kell tetteink következményeire, a két település közti versengés nem szolgálhatja közösségünk haladását. Meg kell értenünk, hogy csakis együttműködve, egymással vállvetve tudunk megmaradni és előrehaladni az új korok adta kihívásokban.

Nyírő Gergely