Csíkszentgyörgy község blogja

Várhatóan sokoldalú szakmai kép alakulhat ki Már­ton Ferenc képzőművész születésének 125. évfordulójára. A blogon már olvashatták, hogy Csíkszereda Város Önkormányzata egy kolozsvári és két magyarországi művészettörténészt kért fel, hogy a csíkszentgyörgyi származású képzőmű­vészről monográfiát írjanak, ami augusztus elejére, pontosabban az idei városnapokra készül el. Ezt fogja kiegészíteni a Szabó András (képünkön), a Csíki Székely Múzeum művészettörténésze által írt monográfia, ami ha augusztus elejére nem is, de december 15-ig, vagyis a festő születésnapjáig mindenképp meg­jelenik, szintén a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál.

–  Miért tartja fontosnak, hogy Márton Ferencről monog­ráfiát írjon?

– A Csíki Székely Múzeum művészettörténész-muzeológusaként szakmai gondnokságom alá tartozik az intézmény képzőművészeti gyűjteményében 207 tételből álló Márton Ferenc grafikus, festő, mozaik- és szobrászművész hagyatéktöredéke is. Ezért illőnek tartom, hogy születésének 125. évfordulóján emléke ápolásának megerősítéséhez én is hozzájáruljak. Eddig egyetlen egy könyv jelent meg róla, az is 1940-ben. Tusnádi Élthes Gyula Márton Ferenc élete és művei című írása nem számít művészettörténeti vagy szakmai írásnak, mivel a csíkszentgyörgyi származású alkotót az egykori osztálytársa inkább baráti hangvételben jellemezte. 1982-ben még a Magyar Művészetben jelent meg róla jellemzés, melyet már művészettörténészek végeztek, de, sajnos, ebben a műben a művészek politikai besorolása túlzottan hangsúlyos lett. Ellentmondásos, hogy míg a második kötetben Márton Ferencet egyértelműen jobboldali, a Horthy-korszakot kiszolgáló alkotóként mutatják be, az elsőben azt is jelzik, hogy 1918-ban a Tanácsköztársaságot létrehozó rendszernek is dolgozott. Szerintem nem méltányos ilyen felfogásban tárgyalni egy művész alkotói pályáját. Márton Ferenc nem a kommunistáknak vagy Horthyéknak dolgozott, hanem a különböző rendszerek megrendeléseinek tett eleget függetlenül a politikai színezettől. Én megpróbálom csíki szemszögből jellemezni a tevékenységét, a másik monográfia, amely a város megrendelésére készül, más beállítottságú lesz. Így a 125. évfordulóra végre teljes képet alakíthatnak ki erről az alkotóról, akit, úgy érzem, eddig nem becsültek megfelelően.

– Mi az oka annak, hogy Márton Ferenc ennyire ismeretlen? Tudomásom szerint a pályája jól indult, hisz a Csíki Magánjavak például ösztöndíjjal támogatta a főiskolai tanulmányait.

– Márton Ferenc kiváló alkotó volt, a négy-öt centis rajztól az öt-hat méteres szoborig, rajz, metszet, akvarell, pasztell, mozaik, olajfestmény, kőrajz, freskó, szobor, vagyis kilenc-tíz önálló műfajban volt képes kifejezni magát, értékesebbnél-értékesebb művészi alkotásokat hozva létre. Nagyon nagy tehetség volt, meg is tanulta a szakmát, bejutott Budapesten a Mintarajz Iskolába (akkoriban így hívták a Képzőművészeti Főiskolát), melyet az ő idejében a legjobb tanulmányi eredménnyel végzett el. Főiskolás korában sok díjat nyert, állami ösztöndíjat is kapott, ezenkívül Csík vármegye tőle rendelte meg Becze Antal és Tivai Nagy Imre portréit, melyek ezer-ezer koronába kerültek, ezen felül 6000 koronát szavaztak meg továbbtanulásának a támogatására. Márton Ferenc mégis elég sokat nélkülözött. Valószínűnek tartom, hogy nem tudta jól menedzselni magát, hiába, hogy néha jelentősebb összegeket kaphatott, azt rögtön anyagvételre fordíthatta. Sohasem tudta igazán „eladni magát”. Még az 1912-es és 13-as sikeres müncheni és budapesti műcsarnokbeli bemutatkozását követően sem sikerült áttörnie azt a falat, ami közte és a budapesti származású művészek között volt. Annak ellenére, hogy a kor vezető kritikusai – Malonyay Dezső, Keszler József – dicsérő véleményt nyilvánítottak róla a sajtóban, az „egekig magasztalt műveit” senki sem vásárolta meg. Az OTP Bank akkori elődjének volt ugyan egy aukciós rendszere, ahol árulta munkáit, illetve rengeteg könyvet illusztrált. Ez az alkotói tevékenység viszont valósággal felőrölte, mert rengeteget dolgozott, de ezekért a kis munkákért csak aprópénzt kapott. Néhány nagyobb alkotását biztos, jobban megfizették, de erről nem maradtak fenn konkrét információink. Volt egy másik oka is, hogy Márton Ferenc nem tudott úgymond a javaival gazdálkodni, ő ugyanis mindig sokat tett másokért. Főleg azokért küzdött, harcolt, akik innen kerültek ki Magyarországra. Képes volt önmagát inkább háttérbe szorítani csak azért, hogy másokon segíthessen. Nem vigyázott arra, hogy hagyatéka egy tömbben fennmaradjon, mint ahogy tette ezt például Nagy Imre. Ezért nem értékelhették őt megfelelőképpen. A másik ok a már említett jobboldali besorolása lehetett, hogy a kommunista időkben nem szabadott róla beszélni. Valósággal most kell őt felfedeznünk, fel kell hívnunk a csíkiak, erdélyiek és általában véve a magyarok figyelmét alkotásaira és életpályájára. Reálisan kell értékelni őt, és nem politikailag. Remélem, hogy a két munka ki fogja egészíteni egymást, és teljes képet nyújt Márton Ferencről. 

 Szőcs Lóránt

Csíki Hírlap

     Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormány­zata és a Pallas-Akadémia Könyvkiadó a csíkszentgyörgyi születésű Márton Ferenc festőművész (1884–1940) monográfiáját tervezi megjelentetni. Kérik minda­zokat, akik a néhai festő műveiből őriznek, vagy családi kapcsolatairól felvilágosítást tudnak nyúj­tani, jelentkezzenek a Csíki Székely Múzeum titkár­ságán a 0266–372024-es telefonszámon vagy az info@csikimuzeum.ro e-mail címen.

     Az önkormányzat szándéka szerint az idei városnapokra jelenne meg a Márton Ferenc kötet, melynek összeállítására Murádin Jenő, Sümegi György és dr. Zombori István művészettörténészeket kérték fel – tudtuk meg Antal Attila alpolgármestertől. Az elöljáró kihangsúlyozta, hogy ezzel folytatják az előző évek gyakorlatát, vagyis a székely festőiskola nagyjai életrajzának és életművének publikálását. Céljuk, hogy ezáltal az alkotói pályákat a szakembereken kívül egy szélesebb réteg is megismerhesse. Nagy Imre és Nagy István után, akikről szintén monográfiát jelentettek meg, és tiszteletükre emlékkonferenciát szerveztek, idén a kevésbé ismert Márton Ferencet szeretnénk visszahozni a köztudatba. A Csíki Székely Múzeumnak rendkívül jelentős gyűjteménye van a csíkszentgyörgyi születésű alkotó munkáiból, a tervek szerint ennek egy részéből nyílik emlékkiállítás.

     Márton Ferenc magyarországi vonatkozású alkotásait a művészettörténészek már feldolgozták, Csíkszeredába a húsvéti ünnepek után érkeznek, hogy a Csíki Székely Múzeumban lévő hagyatékot is leltárba vegyék. Azért szeretnék a magántulajdonban lévő alkotásokat is felkutatni, hogy minél alaposabb legyen a festőművész, szobrász, grafikus életművét feldolgozó művészalbum, a munkákat ugyanis lefotózzák, és a reprodukciójuk is megjelenik a kiadványban. „A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek. Amíg Nagy István és Nagy Imre életművét több monográfia is taglalja, addig Márton Ferencről jelentősebb írás nem készült. Márton Ferenc 1884-ben született Csíkszentgyörgyön, és 1940-ben hunyt el Budapesten. Az első világháborút végigharcolva, több száz rajzot készített, ennek egy jelentős része található a Csíki Székely Múzeumban, más alkotásai a budapesti, illetve a bécsi hadtörténeti múzeumokban találhatók.

     A háború után részben a festményeivel, de főképp a grafikáival keltette fel a művészetkedvelők érdeklődését. Más jellegű munkákra is vállalkozott, például ő készítette a Szegedi Fogadalmi Templom mozaikdíszítését, amely többéves nagyszerű alkotás. Vagy beszélhetünk még a gyöngyösi templom falképeinek egy részletéről, de köztéri szobrokról, sőt festett üvegablakokról is. Szóval egy mindenhez értő, igazi székely alkat volt. Ami még pályája kezdetén ráterelte a figyelmet, az a két hatalmas kompozíciója: a Gátkötő csíki székelyek és az Erdőirtás Csíkországban. Ezek a festmények – a szecesszió késő vonulatához tartozó alkotások – a pesti Műcsarnokban meg egy müncheni kiállításon is nagy sikert arattak, gyakorlatilag ezek írták be Márton Ferenc nevét a köztudatba.

     A csíkszentgyörgyi alkotó rendkívül termékeny volt, nemcsak a világháború frontjait, hanem a két világháború közti időszakban rengeteg Magyarországon történt eseményt örökített meg a rajzaival. Ez a hagyaték 1940 óta először fog a nagyközönség elé kerülni ez év augusztusában Csíkszeredában. Márton Ferenc munkái – néhánytól eltekintve – ugyanis azóta nem voltak kiállítva. Ez a kiadvány, amelyen most Sümegi György, valamint dr. Zombori István kollégáinkkal közösen dolgozunk, azért fontos, mert Márton Ferencről eddig nem jelent meg alapos életrajzi írás. Néhány újságcikkről, meg egyéb írásról tudunk, de azok igazán nem jöhetnek számításba” – fejtette ki lapunknak Murádin Jenő művészettörténész.

Szőcs Lóránt

Csíki Hírlap

          Találgatások folynak a faluban több variációt is már hallottunk a leváltásommal kapcsolatosan, ezért úgy gondolom, hogy le kell, írjam az igazi okát.

          Az egész történet nov. 18.-án a bánkfalvi iskola- óvoda- avató alkalmával keződött, amikor is a protokoll vacsorán nem a polgármester mellé ültem. Hanem a feleségemmel és a közbirtokossági vezetőkkel egy asztalnál foglaltam helyet. Ezt a polgármester személyes sértésnek vette, és akkortól minden cselekedetével bosszút akart állni.

           Megpróbáltam megbeszélni a dolgot vele, amire intelligens emberhez nem méltó módon válaszolt. Egy ilyen alkalomkor történt, hogy mérgesen ki akart dobni az irodájából, mégis ő tett feljelentést a Rendőrségen személyi támadás vádjával.  Az alaptalanul vádolt feljelentésre, én is feljelentéssel akartam reagálni, mire ő a rendőrökkel ejtette a vádat.

A januári és februári fizetésemet önkényesen, nem törvényes eljárások szerint visszatartotta.

A munkámban fékezett, sőt a Hivatal  autójait nem adta ide a hivatali ügyek elvégzésére, saját autómat használtam erre a célra.

A februári tanácsgyűlésen kijelentette, hogy többet velem nem akar dolgozni. Néhány tanácsos a védelmembe felszólalt, de ez még a haragját fokozta. Másnaptól kijelentette, hogy minden feladatkört megvonok tőled”!. Természetesen ilyen körülmények között nem tudtam megfelelően végezni a munkámat. Ezt ő fel is hozta leváltási indoknak, a márciusi tanácsgyűlésen, amelynek egyik pontja a leváltásom volt. A napirendi pont kezdetekor kijelentette, hogy bármilyen döntést is hoz a tanács, úgy sem fog semmilyen körülmények között velem dolgozni. A tanácsgyűlésen több tanácsos felszólalt az érdekemben. De ezt figyelmen kívül hagyta. Piti dolgokat tudott csak felhozni leváltásom indokául, pedig 9 évig voltam alpolgármester, ez idő alatt soha nem volt visszajelzés arról, hogy nem megfelelően végzem a munkámat. Érdekes, ha ennyire nem voltam kompetens, mint ahogy ő állította miért támogatott harmadjára is az alpolgármesteri választáson 2008-ban? Itt megjegyzem, hogy a Hivatalnál több mint 18 évet dolgoztam, szinte minden munkaterületet ismerek.

          A tanácsosok többségét rávette az ellenem szavazásra (tudja ő, hogy kit mivel lehet), és így eltávolítottak a tisztségemből.

          Megköszönöm azoknak a tanácsosoknak, akik mellettem voltak, és nem engedték magukat bábuként felhasználni.

Fejér Sándor

Ilyenkor, március közepén mi sem aktuálisabb, mint az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezni, felidézni a hősök alakját, szobrokat leleplezni, vagy megkoszorúzni, mondjuk 43 darab koszorúval – Csíkszeredában legalábbis épp ennyi jutott a Gál Sándor szoborra (pontosabban melléje). És éppen aktualitása miatt jártunk utána, mi a helyzet a csíkszentgyörgyi Gál Sándor házzal. Használhatatlan, akárcsak 15 évvel ezelőtt – foglalhatnánk össze röviden.
Mint köztudott, a legendás tábornok, a magyar forradalom vezéralakja, Székelyföld katonai parancsnoka Csíkszentgyörgyön született 1817-ben. Szülőházát a hetvenes években bontották le, (az előtte álló székely kapu maradványait még volt alkalmam látni az egykori telken). Viszont Gál Sándor édesapjának, idős Gál Józsefnek 1822-ben épült háza átvészelte a kommunizmust, és az 1990-es években még eredeti helyén állt. Amikor először felkerestem, hogy a forradalom kitörésének 150-dik évfordulójára megörökítsem, egy udvar mélyén, egy új ház mögött roskadozott. Bemutattam, hogy az elkészült márványtábla a garázsban porosodik, hogy a házról a zsindelyek lehullottak, a tetőzet omladozik. Tulajdonosai mintha csak arra vártak volna, hogy összeomoljon. „A Csíki Műemlékvédő Egyesület 11 ezer darab zsindelyt vásárolt meg szponzoroktól összekoldult pénzből – emlékszik vissza Mihály Zita, az egyesület elnöke. – Készen odaszállítottuk az udvarra, de sosem rakták fel a házra.” Minden erőfeszítés szélmalomharcnak bizonyult: az épület, amelyben a csíki forradalom vezéralakja gyermekkorát töltötte, nem hogy emlékhely nem lett, de egyre tovább romlott. Pedig nem dúskálunk hasonló házakban. A 11 méter széles, 16 méter hosszú és öt helyiségből álló épület jelentős népi építészeti emlék, és kirí a fennmaradt parasztházak sorából. 2001. szeptemberében végre mégis úgy tűnt, megszületett a megoldás:

Hargita Megye Tanácsának jóvoltából az Alcsík Kistérségi Társulás megvásárolta az épületet. 2002-ben már ezt írtam egyik tudósításomban: „Bár a falut az elmúlt években sok kritika érte a 48-as örökség elhanyagolásáért, ez alkalommal a község fiataljai, a kistérségi társulás, Orbán László helyi tisztelendő és a Polgármesteri Hivatal a falu fiataljait is összefogta: így mindöszsze két nap alatt lebontották az épületet és átszállították az új telek közelébe. Amint Kassay János ügyvezető igazgató mondotta: felépítésére még az idén sor kerül.” (Igaz, akkor még arról volt szó, hogy a Gál József egykori telkén álló, 1820-as években készült székely kaput is megvásárolja és elköltözteti a kistérségi társulás.)
A Gál Sándor ház újjáépítése végül is 2003-ban kezdődött: a Polgár-Társ Alapítvány Élő Örökség programjának támogatásával új alapokra helyezték, és ugyanezen évben építették újra a boronafalakat is. 2004-ben semmi nem történt, 2005-ben készült el a tetőszerkezet és helyezték rá a zsindelyt. Az átadást 2007 első hónapjaira tervezték, de nem lett belőle semmi. Az épület azóta is „félmonyában” áll, gerendáin gyerekírás hirdeti, ki kit szeret. A csíkszentgyörgyi polgármesteri hivatal az épület környékét igyekezett rendbetenni, elegyengették a talajt és bevetették fűmaggal. Hátra van még a nyílászárók készítése, le kell padolni, és tapasztani.

„Pénzhiány –
Ez az egyetlen oka annak, hogy ennyit halódott a Gál Sándor ház ügye” – nyilatkozta megkeresésemre Kassay János, az Alcsík Kistérségi Társulás ügyvezető igazgatója. Ugyanis kiderült, hogy a régi épület bontott elemeinek csak egyharmada hasznosítható, a hiányzó darabokat pótolni kellett. „1,5 milliárd régi lejre volna szükség a befejezéshez – mondta a kistérségi menedzser –, de idén is csak 15 ezer lejt tudunk rá szánni.” Ugyanennyit szánna az épületre idén a csíkszentgyörgyi önkormányzat is, amely egyébként abban bízik, hogy az épület teljes jogú gazdája lesz, amennyiben ebbe a kistérség valamennyi polgármestere belegyezik. György József szerint akkor többet fordíthatnának a házra, amelyet szándékuk szerint 2010-ben majd prioritásként kezelnek.
„Már mindent elmondtam,
amit lehetett, az évek során a Gál Sándor házról. De minden szó és minden cselekedet fölöslegesnek bizonyult – mondta Mihály Zita, immár megyei műemlékvédelmi fel - ügyelői minőségében. – Ez a ház már nem az a ház, amit lebontottak. Hasonlít, de nem ugyanaz.” Akárcsak Kassay János, Mihály Zita is sikertelen próbálkozásnak látja a műemlék-áthelyezést, és viszszásnak, hogy miközben Gál Sándorról iskolát, utcát neveznek el, és szobrot állítanak neki, hagyják a vele kapcsolatos tárgyi emlékeket pusztulni. És nem vesszük észre, hogy amikor történelmi hagyományaink ápolása a koszorúzásokban és emlékbeszédekben merül ki, akkor saját sírunkat koszorúzzuk.

Daczó Katalin

Csíki Hírlap

A következő kis történetet azért osztom meg a kedves olvasóval, mert rengeteg hasznos információval szolgáltat a ma emberének. Egy modern mese a mai, modern fogyasztói társadalomnak.

 „Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made inChina). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product ofBrasilia) csepegtette, lezuhanyozott, a hajszáritóval (made in Taiwan) megszárította a haját, a villanyborotvájával (made in China) megborotválkozott. Egy pólót (made in India) és farmert (made in Singapore) húzott. Lábait sportcipőbe (made in Korea) bujtatta. A kenyérpirítójából (made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd menedzserkalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait. Az óráját  (made in Switzerland) beállította a rádió (made in China) alapján, beült autójába (made in Germany) és mint már hónapok óta, álláskeresésbe fogott. Az ismét eredménytelen nap végén János hazament, papucsot (made in China) húzott, fogott egy üveg bort (made in France) és bekapcsolta tévéjét (made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte, elgondolkodott, miért nem talált ma sem egy jól fizető magyar munkahelyet...Napi gazdaságtan, egyszerűen. "Made in China" - olvashatjuk nap mint nap. Cipőnket, ruhánkat, elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is Kínában csinálják.

Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és igényesen elkészített termékek általában az első használat után tönkremennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb termék megvásárlásával ismét hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a kétmilliárdnyi szorgos kéz egyike félmaréknyi rizs értékű fizetéssel teljen meg. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben. Nézzük meg, miért lett munkanélküli Kati néni, a varrónő, miért lett 34 évesen rokkantnyugdíjas a Feri, miért akasztotta fel magát a gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük, kaviár vagy kutyaszar van e az üvegben, azt vesszük meg, amelyik két forinttal olcsóbb. Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy akciós energiatakarékos takarítógépet.. Mert az kevesebbet fogyaszt. Kati néninek soha sem fájt a foga a munkanélküli segélyre. Nem is kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat, nem kellett az embereknek. A takarékoskodók számára túl drágák voltak a kínaiban és turkálóban kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek meg olyat, amire nem az van ráírva, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbe ment a varroda, hiszen a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető, nem akart konkurenciát saját magának.

Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára leszázalékoltatta magát. Félreértés ne essék, még mindig fél kézzel pakolja a negyven kilos betongerendákat, de valamiből meg kell élni.

Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, cask tíz millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett.. Sokkal rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a pénz, hogy gazdasági épületeket építsen, gépeket vegyen. De nem kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej, mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb volt. Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.

Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja a városképet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám, de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség . Nem valami varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjük el, zárjuk be, ha nem látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha az alamizsnánkat piára költi. Ha egy tíz éve totálkáros autóba eszeveszettül öntözzük a benzint, majd megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a járgány nem akar normálisan működni? Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jól fizető állásom van, új kocsim és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van. Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van..

Ugyanis ha a Kati néni által varrt ruhát veszem meg, nem megy tönkre a varroda és neki is megmarad a munkahelye. És ha Kati néninek megmarad a munkahelye, össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. Így Ferinek sem kellene a rendes fizetés helyett a kevéske rokkant nyugdíj. Ráadásul ha Józsi bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb, de még egy büdös hajléktalannal is, aki régen a mezőgazdaságban dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Így a büdös hajléktalan már nem lenne se büdös, se hajléktalan.

És hogy nekem ebből még hasznom is lenne? Nem meglepő, hiszen ezt a sok szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt jelentenének az országnak.  A több bevételből pedig több utat, iskolát, parkot, templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami persze koránt sem lenne hasznos).

Ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az a termék olcsóbb-e, amelyiknek kisebb szám van az árcetlijén, vagy az, amelyikre az van ráírva, hogy "Made in Hungary".”

 És most érdemes végiggondolnunk, hogy mi kit támogatunk, amikor vásárolni indulunk. Mit tartunk fontosabbnak, hogy 20 banival olcsóbb tejet vegyünk le a polcról, amelyik már körbeutazta a fél Világot, és élő füvet sem látott tehéntől ered, vagy levesszük a drágább, de helyi tejet, amelyik egy  boldog,  gyógynövényekben és vadvirágokben gazdag reglőinken legelt tehéntől származik, és a szomszéd Jánosbácsi ápolta gondozgatta...?

Ehhez kapcsolódóan szeretnék a „Jánosbácsiknak” segítségére lenni, azzal, hogy a képek alatti hasznos linkek közé felraktam egy „Élelmiszer biztonsági és higiéniai előírások kistermelők számára” című pdf formátumú dokumentumot. Ezt hozzáértő szakemberek szerkesztették azon kistermelők számára, akik feltették maguknak a kérdést, hogy hogyan tudnak dolgozni és gyarapodni az Európai Unió szabályainak betartása mellett?
           Arra kérném a kedves olvasókat, hogy amennyiben tehetik töltsék le, ugyanis minden bizonnyal kevés gazda használja a világhálót. A termékeik megvásárlása mellett ezzel is segítsük a még megmaradt, helyi termelőinket azzal, hogy megmutatjuk nekik ezt a kis kiadványt. Bátorítást kaphatnak belőle, ugyanis az Európai Uniós szigorú szabályoknak is megvannak a kiskapui, amit ha kihasználnak, ugyan úgy termelhetnek továbbra is, mint századokkal ezelőtt őseink. Ezeket a kiskapukat mutatja meg a kiadvány. 

Okos vásárlást!

     Várjuk a február 27-én, pénteken megtartott tanácsülés beszámolójának közzétételét, annak érdekében, hogy a településen történő eseményekről, fejlesztésekről, döntésekről ne csak egy szűk rétegnek legyen tudomása, hanem a közvetlen érintetteknek (itt lakóknak) is.

Köszönettel!