Csíkszentgyörgy község blogja

     Valószínű, hogy nem ez a megfelelő szó arra, amikor egy közösségben megfogalmazódik az önállóság gondolata, hogy kézbe véve saját problémáit saját közigazgatási egységet hozzon létre.
Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy mi szüksége van Bánkfalvának az önigazgatásra. A kérdést naprakészen úgy is feltehetnénk, hogy mi szüksége van az autonómiára.
     Nem az én tisztem erre választ adni, de azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a helyi problémákra a legjobb megoldást a közvetlenül érintettek képesek megtalálni. Ez Bánkfalva esetében is igaz, éppen ezért került terítékre ismét az önállósodás kérdése és születtek elhatározások konkrét lépések megtételére.
     Első lépésként kérdőíves felmérést készítünk arról, hogy mi a csíkbánkfalviak véleménye az önállósodással kapcsolatosan. Ha többségük a leválást szeretné, akkor ki lehet írni a hivatalos népszavazást, melynek érvényességéhez elengedhetetlen, hogy Csíkszentgyörgy község szavazásra jogosult lakóinak 50+1%-ban meg kell jelenniük, és többségüknek igennel kell szavaznia.
     Fontos elhatározás ez mindkét település szempontjából. A kisebb, homogénebb közösségek átláthatósága következtében operatívabb együttműködések jöhetnek létre a különböző társadalmi szektorok között. A végeredmény pedig egyértelműen a fejlődésben lesz mérhető.
     A külön községgé válásnak egyik gyakorlati haszna az idő- és energiamegtakarítás az ügyintézés során. Bizonyára mindannyian szembesültünk már adminisztratív ügyeink intézése során a hosszú sorokkal, a polgármesteri hivatal munkatársainak túlterheltségével. Erre is megoldást jelenthet a két község különválása.
     Ugyanakkor a „karcsúsításnak” köszönhetően több időt lehet majd forrásbevonásra, településfejlesztésre, szociális, egészségügyi és más kérdésekre fordítani. Ez hosszú távon szintén hozzájárul az életszínvonal növekedéséhez, és mind fizikailag, mind szellemileg egészségesebb, erősebb közösséggé válhat mindkét település. Másfelől jobban bevonhatják a lakosságot a település fejlesztésébe, nagyobb eséllyel tudunk a fiatalok számára vonzó életteret kialakítani.
     A folyamat végkifejletétől függetlenül meggyőződésem, hogy a településeink nemcsak közös múlttal, de közös jövővel is rendelkezni fognak, már csak a földrajzi elhelyezkedés miatt is. Ennek a közös történelmi vonalnak az alapjait már eleink lefektették, amikor úgymond a határra építették az évszázadokon át megtartó közösségi erőnek, az Istennek házát. Hisz a lakosság összefogásának eredménye Alcsík egyik legimpozánsabb temploma is. Nemcsak vallásunk, hitünk, Istenünk köti továbbra is össze a két települést, hanem a földrajzi adottságai is.
     A Fiság, mint egy lánc, köti össze a völgyben található falvakat, annak lakóit. Arra sarkallja az itt lakókat, hogy egymással együttműködve, közösen tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy egy élhető közösség alakuljon ki. Éppen ezért a jövőben is, bármilyen fejlesztést is eszközöljön ki az egyik vagy másik település, a humán vagy anyagi tőke, ami az Akókapu alatt feltér a völgybe, az mindannyiunk fejlődését szolgálja majd. Azonban vigyáznunk kell tetteink következményeire, a két település közti versengés nem szolgálhatja közösségünk haladását. Meg kell értenünk, hogy csakis együttműködve, egymással vállvetve tudunk megmaradni és előrehaladni az új korok adta kihívásokban.

Nyírő Gergely

      Csokorba szedtem azokat az anyagokat, amelyek a világhálón találtam Kasza László papszentelésével kapcsolatban. Az alábbiakban ezeket szeretném megosztani a kedves blog látogatóval:

• A papszentelés ceremóniájának teljes videó anyaga, interjúk, plusz fotók ITT
• Fotók ITT
• Interjú a Vatikáni Rádióban (hangfájl), letölthető ITT, a fájl megnyitásához szükséges lejátszó ITT tölthető le.

 „Amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mint az, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent (1János3, 2-3)” – ezzel a jelmondattal indult múlt hétvégén papi hivatásának útjára a csíkszent­györgyi Kasza László. A pillanat örökké emlé­kezetes marad az újmisés számára: abban a templomban léphetett Isten szolgáinak sorába, ahol a keresztség szentségében is részesült. Maga az egyházközség is történelmet írt szombaton és vasárnap, hiszen még soha nem fordult elő, hogy a település szülöttjét otthon, saját templomában szenteljék pappá.

„Milyen szép az, hogy a papok évének kezdetén tíz erdélyi egyházmegyés diakónust szentelhettem pappá, most pedig Kasza László testvérünkben a tizenegyediket. Nagy kegyelem ez a Jóisten részéről, hogy egyházmegyénknek tizenegy újmisést ad ebben az ünnepélyes esztendőben” – köszöntötte a jelenlevőket a szombati szentmisén Jakubinyi György érsek. Prédikációjában a papi hivatásról, a papságról beszélt, mondván, az anyaszentegyház három jel alapján ismeri fel azt, hogy ki kapott hivatást Istentől. Az első a testi és lelki egészség, a második feltétel, hogy hívja az Úr Jézus. Harmadik feltétel: az érintett azért akarja a papságot, amiért az Úr Jézus az utolsó vacsorán megalapította, a lelkek üdvéért és a saját lelke üdvéért. „Az, hogy miért akar valaki pappá lenni, egyedül tőle függ, vagyis Isten kegyelmétől. Éppen ezért olyan fontos ilyenkor az önvizsgálat is, az a sok lelkigyakorlat, amelynek a végén dönt és kéri a papszentelést” – hangzott el az egyházfő részéről.

A homília során az érsek felhívta a szentelendő, illetve a hívek figyelmét arra, hogy a papszentelésnek a lényege, hogy az újmisés, aki vállalja a küzdelmet, folytatja azt, amit vállalt a keresztségi fogadásban, később megújítva ezt a fogadalmat a bérmáláskor és minden húsvétéjszaka gyertyával a kezében: hogy Isten elgondolása szerinti emberek legyünk, hogy vállaljuk a keresztény életet. Az egyházi méltóság példaképként hozta fel a csíkszentgyörgyi egyházközséget, amely 65 papot adott az egyháznak az évszázadok folyamán. „Mindez azt mutatja, és ezt köszönöm nektek, kedves testvéreim, hogy élő egyházközség van” – jelentette ki Jakubinyi György.
Ezt követően a papszentelés legfontosabb és lényegi részeként a szentséget kiszolgáltató érsek, mint az apostolok utóda, imádság és kézrátétel által átadta a jelöltnek a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. A hívek fölállva hallgatták a fölszentelő imádságot, kérvén, hogy a Szentlélek valóban vegye birtokba és töltse el a felszenteltet. Majd a jelenlevő papok is kézrátétellel, valamint öleléssel jelezték, hogy befogadták az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe. Ezután az újmisést beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezeit, tenyerét illatos olajjal. Végezetül az érsek átadta az új papnak a hívő nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort.

A frissen felszentelt szülőhelyén bemutatott első szentmiseáldozatát kiemelt figyelem és áhítat övezi a helyi közösség részéről. Nem volt ez másként Csíkszentgyörgyön sem, ahol a papszentelést követő napon, azaz vasárnap került sor a primíciára. Ha ezt a szót halljuk, hogy primícia, a felszentelt római katolikus papok első szentmise-bemutatására gondolunk. Az elsőmise a megalapozott jövő ígéretének ünnepe. De a köszöneté, a háláé is. Ezen alkalomkor Csont Ede, az újmisés pap egykori évfolyamtársa, illetve közeli barátja köszöntötte prédikációjában a felszenteltet. „Ezt az ünnepet egy kicsit mindenki a sajátjának érzi. A papszentelés és a primícia ugyanis nemcsak a te ünneped. A papság nemcsak a te papságod, hanem az egész közösségé, az egész közösség ünnepe. Ezt soha ne felejtsd el. (…) Igaz, hogy a pap kell megtartsa a közösséget, de a fordítottja is éppúgy érvényes. Nemcsak a pap felel a közösségért, hanem a közösség is felel papjáért. Ahogy ti rászorultok a mi segítségünkre, úgy szorulunk rá mi is a ti segítségetekre. Rászorulunk elsősorban imádságotokra, rászorulunk barátságotokra, támogatásotokra, a biztató tekintetekre, a mosolygó arcokra” – hallhattuk az egy évvel ezelőtt felszentelt pap részéről. A szentmise végén maga Kasza László mondott köszönő szavakat. „Nélkületek nem az lennék, aki vagyok” – hangzott el Csíkszentgyörgy hatvanhatodik felszentelt papja részéről.

    Különleges ünnepe lesz vasárnap Csíkbánkfalvának. Keresztelő Szent János búcsúja alkalmából ugyanis az újonnan épült sekrestye és ravatalozó szentelésén is részt vehetnek a hívek. Az 1700-as években épült kápolna a tavaly ősztől zajló munkálatoknak köszönhetően gazdagodott az épületrésszel.
      Pálfi János helyi plébános szerint az építkezés annak a bizonyítéka, hogy van élet a helyi közösségben. Hiszen a hívek voltak azok, akik igényelték ezt a beruházást, és meg is tettek mindent annak érdekében, hogy megvalósuljon. Mint megtudtuk, a kápolna oldalához csatolt ravatalozó és sekrestye nincs több huszonöt négyzetméternél. „Kisebb méretű létesítmények ugyan, de nagyon fontosak” – fogalmazott a plébános. Magyarázatként hozzáfűzte, az épületet ugyan csak nagyobb ünnepek, illetve temetések és néha házasságkötések alkalmával használják, a papnak nem volt ahol felöltöznie, így a hívek előtt kellett elvégeznie ezen műveletet.
     Emellett a ravatalozó építése is követelmény az EU-ban, így egyszerre mindkét hiányosságot ki lehetett kü¬szöbölni. Sándor Zoltán, a bánkfalvi közbirtokosság elnöke is örömét fejezte ki, hogy létrejöhetett a beruházás. Elmondása szerint a munkából mindenki kivette a részét, így a helybéliek kalákáztak, a közbirtokosság pedig az anyagiakat biztosította. Az építkezés 30 ezer lejbe került eddig. Hiányossága annyi, hogy a ravatalozóba nem sikerült beépíteni a hűtőrendszert. Erre valamikor a közeljövőben kerülhet sor, a rendelkezésre álló anyagiak függvényében.
                                                                                             Rédai Botond

     Ünnepel a falu
Csíkbánkfalván vasárnap tíz órától a csíkszentgyörgyi fúvószenekar nyitja meg az ünnepi programot. 11 órától búcsús szentmise lesz a Szent János-kápolnában, ez alkalomból az új ravatalozót és sekrestyét is felavatják. 17 órától a csíkszentgyörgyi Székely Góbék szórakoztatják az érdeklődőket a bánkfalvi kultúrotthonban, ezt követően a Márton Ferenc Általános Iskola diákjainak műsorát követhetik figyelemmel. Lesz még könnyűzenei előadás, 18 évesek köszöntése, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is fellép.

“Egy teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik.”

Rechnitzer János

      Hátunk mögött hagyva egy rendszert, még mindig magunkon viseljük annak jegyeit. Így a mai napig téves gondolatok jutnak eszünkbe, a szövetkezet szó hallatán. 

     A mai társadalom szövetkezet címén egyedül, a közös tulajdonra és közös munka szervezetre alapozott termelői szövetkezetet ismeri. Meggyőződésem viszont, hogy legbelül tisztában vagyunk annak valódi jelentésével, előnyeivel, és lehetőségeivel. Nem kell tehát arra várni, hogy más cselekedjen helyettünk. Vegyük a kezünkbe az irányítást, kezdeményezzünk, mert külön-külön elveszünk a piacgazdaság tengerében.

     Ezért az agrárágazat előrehaladásához szükség van az összefogásra. Ez nyújthat segítséget a mai gazdasági viszonyok túléléséhez. Sajnos a negatív tapasztalatokat nehezen tudjuk levetkőzni, hisz már nem élnek azok a generációk, akik ezt a fajta szakmai, érdekképviseleti csoportosulást megalkották, és gyakorlatba helyezve sikeresen alkalmazták, hogy elmeséljék nekünk pozitív élményeiket. Jelenleg a saját tapasztalatainkra támaszkodva alakítunk ki torz és téves képet. 

     A szövetkezetnek több mint egy évszázados történelme van. A statisztikák szerint ma a Világon minden nyolcadik személy szövetkezeti tag. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy az összefogás túlél gazdasági válságokat, rendszerváltásokat, segít a mindenkori gazdasági problémák túlélésében és megoldásában. Így lehetünk versenyképesebbek és hatékonyabbak.

     Mennyivel könnyebb annak a termelőnek, gazdálkodónak, aki nem kell az alapanyagok beszerzésénél, az áru értékesítésénél fellépő nehézségekkel nap mint nap megküzdenie. Akinek csupán annyi a dolga, hogy termeljen és, hogy terméke minőségi legyen. A többit a szövetkezet megoldja helyette.

     Gondolatébresztőnek szánom e sorokat. Álljunk meg a mindennapi rohanásunkban egy pillanatra és gondoljuk újra a szövetkezet jelentését, és jelentőségét! 

    A továbbiakban a szövetkezetekről olvashatnak, megismerve a mai európai szóhasználatban elterjedt szövetkezet szó jelentését:

·         A szövetkezet alappillére: a szövetkezeten belül az AZONOS feltételek melletti szolgáltatás, az együttműködés szabályainak elfogadása és betartása.

·         A tag és szövetkezet viszonya:

1.      A tag, mint üzletfél: igénybe veszi a szövetkezet szolgáltatásait és árut ad a szövetkezetnek továbbértékesítésre, illetve feldolgozásra;

2.      Résztulajdonos: tagként beleszólhat a szövetkezet üzletmenetébe;

·         Az értékesítésnél a legfontosabb az összefogás,

·         A szövetkezet bevétele a gazdák jövedelmét gyarapítja. 

     Gazdasági elemzők szerint azok a megyék, amelyekben fejlettebbek, nagyobbak voltak az infrastrukturális beruházások, több külföldi tőke volt jelen, most nehezebb helyzetben vannak, mint ott, ahol az agrárágazat dominánsabb, ugyanis itt nem alakult ki függés a külföldi tőkétől. Magyarán, jelenleg azok a régiók, térségek vannak előnyben, amelyek eddig hátrányos pozícióban voltak.

    A napokban jelent meg egy olyan termelőbarát jogszabály, amely enyhít a kis- és őstermelők kereskedelmi tevékenységét szabályozó szigorú feltételeken. Ezeket a kiskapukat azért nyitják meg a termelőknek, mert belátják, hogy a mezőgazdaság lehet az a húzó ágazata Romániának, amely nagyban hozzá járulhat a válságból való kilábaláshoz. 

    Emellett egyre szélesedik azon fogyasztók köre is, akik egészséges, jóízű, helyi terméket szeretnének napi rendszerességgel fogyasztani. Kölcsönösen támogathatják egymást így a termelők és a fogyasztók, lerövidítve a köztük lévő termékpályát, amely jelenleg így néz ki: termelő - felvásárló - feldolgozó - nagykereskedelem - kiskereskedelem - fogyasztó. A termékpálya hosszabb szakaszán való részvétel (pl. feldolgozás) és bizonyos lépcsők kihagyása (pl. nagykereskedő, kiskereskedő) nagyobb jövedelmet biztosíthat a gazdálkodó számára és olcsóbb terméket a vásárló számára.

    Egyénileg természetesen nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet ilyen jellegű lépéseket megvalósítani. Tehát fogjon össze minden, hasonló helyzetű mezőgazdasági termelő a védtelenségének a csökkentésére vagy kiküszöbölésére, hisz „Egységben az erő”!

Nyírő Gergely