Tapasztalataim arra késztettek, hogy publikáljam azokat a minimális követelményeket, amiket a himnusz felzendülésével minden magát magyarnak, vagy székelynek tartó embernek, rangtól és társadalmi státustól függetlenül be kell(ene) tartania!

    Himnusz a magyar nemzet imádsága!

    A himnusz közös előadása önmagában is jelképezi a közösséget. Az előadás minősíti az előadó közösséget! Az előadó, megszólaltató közösség akkor része a (nemzet) nagyobb közösségének, ha a viselkedési elvárások is jelzik ezt. A következő gondolatok a Himnusz (és más himnuszok, népénekek) kapcsán előforduló viselkedési elvárásokhoz kapcsolódnak.

    A viselkedés: öltözék és eszközök, a testbeszéd, a nyelvi kommunikáció.
A fedetlen fő - elsősorban a férfiaknál - a keresztény európai kultúrában a vallásos emelkedettség, a szentség, illetve az áldásvárás és az alázat szinte kötelező jele. A nők esetében ilyen elvárás nincs. A zártabb, rendezettebb öltözék (célszerű például begombolkozni, a "lazaságot" mutató formákat jelzésszerűen megszüntetni) mindkét nemtől elvárt külsőség. A nem előírásos eszközök letétele, az előírásosaknak, pedig előírt tartása az ünnepélyesség jele.

    A testbeszéd közmegegyezés szerinti illendősége a Himnusz hallgatása közben az ún. vigyázz állás az ajánlott testtartás Az arcon figyelem, komolyság, emelkedettség tükröződjön. A Himnusz hallgatása közben nem illik semmi mást tenni, mint énekeljük a szöveget. A közös éneklés ugyanis a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy valóban a közösség tagjainak valljuk magunkat.

     A nyelvi kommunikáció egyetlen követelménye: a Himnusz szövegét és dallamát meg kell tanulni - "előadásszintűre".

Forrás:

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Telepulestortenetek/Sarkad/pages/helytortenete/001_nemzeti_jelkepeink.htm