Kedves látogatók! Egy kicsikét megtorpant a bejegyzések száma, ami nem is csoda, hisz kérésem ellenére senkinek sem füllik a foga a bejegyzés íráshoz, de legalább egy hozzászóláshoz… tisztelet a kivétel! :) Így muszáj lesz ismét az én panaszkodásomat olvassák!
Merthogy egy olyan panaszomat szeretném megosztani, ami az első pillanattól fogva elszomorított. Igaz ugyan, hogy elsőre Párizs lakóinak sem tetszett Eiffel műve, később mégis nemhogy a város, de egész Franciaország szimbólumává vált. Büszkék lehetünk magunkra, mert nekünk nem egy, hanem mindjárt két tornyunk is van. Valószínűleg a mennyiséggel szándékozza Csíkszentgyörgy lekörözni Párizst. Na jó, de akkor valami PR munkába kellene fogjunk, különben senki sem fog felfigyelni a remekművekre. Sok „bennszülött” pedig faluturizmusban gondolkodik ugye, akkor pedig nem ártana egy-két tájba illő tíz emeletes tömbházat is építeni, legyen ahol fogadni a várható turistaözönt…
Ott van az első, a temető szomszédságában. Mi is legyen, hogyan tudnánk e látványosságra felhívni az esetleg eltévedt turista figyelmét? Mondjuk, ha egy kisebb, oda illő szerkezetet felerősítenénk vízszintesen, máris kinevezhetjük a XXI. század sűrűjében eltévedt helyiek emlékkeresztjének. Munkánk elvégeztével meglehetünk elégedve magunkkal, hisz amellett, hogy tökéletesen tájba illő kreálmányt sikerült alkotni, még funkciója is van…
De nem szabad megállnunk itt, kedves turista, hisz van nekünk még ennél sokkal szebb és díszesebb látványosságunk is. Nem, a templom, az nem érdekes. Van annál sokkal nagyobb magasságokba törő műemlékünk. Ideje is volt, hisz több évszázadot kellett várnunk, míg végre egy magasabb építményt láthatunk, mint a divatjamúlt templomunk. Na de most itt van. Elfoglalta az őt megillető helyet, a falu művelődési háza udvarán. Becses műtárgyunknak pedig udvart is kellet biztosítani, amit megfelelő kerítéssel körbe is kellett zárjunk, hisz a mohó turisták ezrei mind megakarták érinteni, nagy károkat okozva ezzel. Ezt nem engedhetjük. Mivel büszkélkedhetünk majd unokáinknak?
Nyirő Gergő
Ott van az első, a temető szomszédságában. Mi is legyen, hogyan tudnánk e látványosságra felhívni az esetleg eltévedt turista figyelmét? Mondjuk, ha egy kisebb, oda illő szerkezetet felerősítenénk vízszintesen, máris kinevezhetjük a XXI. század sűrűjében eltévedt helyiek emlékkeresztjének. Munkánk elvégeztével meglehetünk elégedve magunkkal, hisz amellett, hogy tökéletesen tájba illő kreálmányt sikerült alkotni, még funkciója is van…
De nem szabad megállnunk itt, kedves turista, hisz van nekünk még ennél sokkal szebb és díszesebb látványosságunk is. Nem, a templom, az nem érdekes. Van annál sokkal nagyobb magasságokba törő műemlékünk. Ideje is volt, hisz több évszázadot kellett várnunk, míg végre egy magasabb építményt láthatunk, mint a divatjamúlt templomunk. Na de most itt van. Elfoglalta az őt megillető helyet, a falu művelődési háza udvarán. Becses műtárgyunknak pedig udvart is kellet biztosítani, amit megfelelő kerítéssel körbe is kellett zárjunk, hisz a mohó turisták ezrei mind megakarták érinteni, nagy károkat okozva ezzel. Ezt nem engedhetjük. Mivel büszkélkedhetünk majd unokáinknak?
Nyirő Gergő
Új komment