A Megyei Tanács támogatásával elkészült a 123 B útszakasz Csíkbánkfalva és Csíkszentmárton között. Úgy gondolom, hogy ez a beruházás nagyon sokat segít a Fiságmenti lakosságnak. Az útavató ünnepségre is remélhetőleg közelebbről sor kerül.
Csedő Zsófia
Madéfalva Helyi Tanácsa a minap közös tanácskozásra hívta össze a község vállalkozóit és a falu területén működő civilszervezeteket. A tanácskozás célja: ismertetni a vállalkozókkal és a civil szférával a Romániában 2009-ben induló Leader-program lehetőségeit – tájékoztatta lapunkat Lőrincz Edit, a község sajtófelelőse.
A program bemutatását nyílt beszélgetés követte, ahol a résztvevők saját elképzeléseikről, projektötleteikről számoltak be. Mindenki fontosnak tartotta elmondani, hogy mit és hogyan képzel el a saját településén. Az elkövetkező 6 hétben a polgármesteri hivatal gyűléstermében minden hétfő este 8 órakor hasonló beszélgetésekre kerül sor.
Hargita Népe
Vajon mi is ilyen előrelátóak vagyunk, vagy most az elején csendben kivárjuk, hogy mit lépnek mások, s majd futunk az utolsó szerelvény után? Olvastam a Hargita Népe 2008. október 9. csütörtök, XX. évfolyam 235. számában, hogy a szomszédos településen, Csíkszentmártonban milyen infrastrukturális beruházások történnek. Eljön majd az idő, amikor hozzánk is kilátogat egy riporter?
Felteszek kérdéseket, de csak minden valószínűséggel magamnak, mert nem hinném, hogy lenne valaki, aki ezekre tudná a választ. Vagy ha van, akkor az nagyon magának való, mert nem akarja megosztani mással…
A 2008-2012 mandátum alatt úgy gondolom, hogy nagyon fontos volna hatékonyabb együttműködés kialakítása a tanácsosok és a lakosság között Csíkszentgyörgy községben, mivel ez a 215/2001 törvény által előírt kötelezettség is.
Ténylegesen szükség van egy hatékonyabb kommunikációra azokkal az emberekkel akik bizalmat szavaztak nekünk és azokkal is akik nem ránk szavaztak. Szükségesnek tartom figyelembe venni a község lakóinak észrevételeit, javaslatait a tanács, a község vezetőinek munkájával kapcsolatosan mert azokat a különböző döntések meghozatalának alapjául is szolgálhatnak, ugyanakkor segítik a tanács munkáját is.
Éppen ezért szeretném, ha 2008 szeptemberétől rendszeresen fogadóórákat tartanánk, akár közösen a többi tanácsossal, polgármesterrel, alpolgármesterrel, vagy ahogy mindenki jónak lássa Csíkbánkfalván, Kotormányban, Csinódon, Egerszéken , Csíkszentgyörgyön és Csíkmenaságon. Ugyanakkor szándékomban áll meghívni a fogadóórák egy részére a Megyei Tanács képviselőit is, hogy azokra a problémákra is megoldást lehessen keresni, amelyek a helyi tanács hatáskörét meghaladják.
Ezuttal felkérem a tanácsostársakat, akik szeretnének részt venni a fogadóórák megszervezésében jelezzék a további egyeztetések érdekében.
Javasolt időpontok szeptember hónapban:
Település Dátum Időpont Helyszín
Csíkbánkfalva 2008 Szeptember 15 8,00 – 9,30 Csíkbánkfalvi teleház
Csíkszentgyörgy 2008 Szeptember 15 10,00-11,30
Csíkmenaság 2008 szeptember 19 19,00-20,30 Csíkmenasági teleház
Kotormány 2008 szeptember 19 17,00 – 18,30 Kotormány
Csinód, Egerszék 2008 szeptember 20 10,00-12,00 Csinód
Tisztelettel
Csedő Zsófia
Tekse Lajos kommentje, mivel vitaindító és hasznos információkat tartalmaz, ezért külön bejegyzésként átcsoportosítottam ide. Ezúton szeretném megköszönni neki a beszámolót, aminek köszönhetőn mi, az érdeklődők és érdekeltek is tudomást szerezhetünk a döntéshozó testület működéséről!
„Felírok néhány dolgot, a tanácsülésen elhangzottakról.
A bányával kapcsolatban, az a helyzet, hogy a téma túl kényes, egy tanácsülésen nem szabad dönteni. Zsófika javasolta a döntés elnapolását és összehívni Bánkfalva lakósságát tájékoztatás céljából. Szükség van az érintett lakósság véleményére és szerintem is ez a legjobb megoldás. Jól meg kell gondolni az előnyeit-hátrányait, a vállalkozók kijönnek, hogy ismertessék tervüket. A döntés pedig a bánkfalvi lakósságé lesz, ezért minden ottani ember el kellene jusson a gyűlésre. Az időpontot nem tudom, de biztosan időben ki lesz hirdetve.
A focipályával kapcsolatosan, hogy miért nem nőtt ki a vetett fű, az ok egyszerű, későn volt öntözve, a vetőmag pedig elveszítette a csiraképességét. A polgármester úr elmondása szerint a felelőség a Fiság focicsapat tagjait és a csíkszentgyörgyi közbirtokosságot terheli. A lényeg nem is az, hogy kit terhel felelősség, hanem a munkálat meg nem eredményezett egy használható focipályát. A községünk csapata meg legálabb egy szezont, kénytelen, a csíkkozmási pályán játszani. A megoldás: az ősszel újra lesz vetve, a fűmagot pedig ugyanaz a cég, biztosítja, mivel köti a garancia.
A csíkszentgyörgyi kultúrház javítása szeptember végen elkezdődik, akadályozza a bürokrácia, papírformaság, engedélyek, valószínű, az elhangzottak alapján, hogy 2009 szeptemberére átadjak teljesen felújítva.
Lehet már az idén nekifognak a víz-és szennyvízcsatorna munkálatoknak, ez két külön projekt elméletileg. Azért, hogy ne ássanak kétszer, egy felhajtással meg lehet oldani a kettőt. A munkálatokat 2009 decemberére be kell fejezni.
Folyamatban van a községünk honlapja, 10000 új lej van szánva rá. Azt nem tudom mikorra kell kész legyen.
Megkérek mindenkit, már említettem, írjatok ötleteket, megoldásra vezető kommenteket, kritikát, együtt könnyebb.”
Tekse Lajos
Tanácsos
Mindnyájunkat mélyen érintett a hír: augusztus 9-én Orbán László az életét adta egy felebarátjáért: egy egyetemistáért, aki a Dunában fuldoklott.
László, vagy ahogyan mi hívtuk, Laci 1969.05.11-én született Kolozsvárott. Keresztény nevelés nélkül nőtt föl. Egy önkéntes pap, György Balázs szeretete által tette meg Isten felé az első lépéseit 1986 nyarán, amikor az Ideált is megismerte, és örökre magához ölelte. Nem sokkal ezután megszületett a papi hivatása. A szülei azokban az években Magyarországra költöztek, de Laci úgy érezte, Erdélyben kell maradnia, hogy az ő népét szolgálja.
Négy év teológiai tanulnmány után a püspöke engedélyezte, hogy egy évet Loppianóban töltsön. Ő volt Romániából az első kispap, aki a Papi Iskolába jött elmélyíteni az egység lelkiségét, azzal a meggyőződéssel, hogy ha éli ezt az Ideált, sokat tehet a népéért.
1998.06.21-én volt a papszentelése. Rögtön kérte, hogy fokolarino pap szeretne lenni. Két helyen volt káplán, ahol igen gyümölcsöző volt a munkája, különösen az ifjúság körében. Ezt követően az érseke Rómába küldte, hogy családpasztorációt tanuljon, majd rövid ideig plébános volt. 2005-ben nevezték ki egyetemi lelkésszé Kolozsvárra, ahol ezekben az években egyre jobban lehetett tapasztalni a közösségben Krisztus lelkületét.
Egyetemisták egy csoportjával augusztusban egy hetes vakációt kezdtek a Duna-deltában. Ott történt, hogy észrevette, az egyik fiatal fuldoklik. A vízbe ugrott, hogy megmentse. Az egyetemistát megmentette, de neki nem sikerült kiúsznia. Jézus szavaira emlékezünk: “Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).
Laci életét a csöndes szolgálat jellemezte, folyamatosan ajándékozta magát annak, aki mellette volt. Nem beszélt sokat, de amikor mondott valamit, mindig sikerült a megfelelő szavakat mondania. Azt a békét sugározta, melyet a szívében hordozott. Máriás lelkületű pap volt. Az egyetemisták nagyon szerették és tisztelték, sok pap barátja volt. Hiteles keresztény életet élt. Úgy érezzük, hogy a papi fokolárunk az ő jelenéte által kinyílt az Ég felé. Az élete és halála segít bennünket, hogy mindig jobban éljük “amint a Mennyben, úgy a földön is”. Isten szeretetébe fogadta őt, ahogyan papi jelmondata is szól: “Még ma velem leszel a Mennyben.” (Lk 23,43).
Temetése 2008.augusztus 13.-án 11 órakor lesz a Piarista templomból a kolozsvári Házsongárdi temetőben.
Adj, Uram, örök boldogságot neki és az örök világosság fényeskedjék neki.
Furán hangzik mindenképp: van egy olyan könyv, amelyik Nápolyban, Csíkszentgyörgy egyik nagy szülöttjéről íródott. Ráadásul a kötet, a Vezúv alatti nyomdából 1861-ben került ki. És majdnem 150 évnek kellett eltelnie, hogy az említett, olasz nyelvű könyv elérhető legyen azoknak: a székelyeknek, akikről lényegében íródott.
Szőcs János, csíkszeredai történész 2001-ben már felhívta a figyelmet a könyvre, amelyiknek címe: Biografia di Alessandro Gál. Minden valószínűség szerint a kötet létezésére ekkor derült fény, először kiadása után.
A könyv fordítója, a cikket jegyző fiatalember, mindettől függetlenül talált a kötetre az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol az ,,Olasz-székely kapcsolatok” című szakdolgozatának az ügyében kutakodott. A nevezett példány, mikor a kezébe került, nyilvánvaló volt, hogy azt még soha, senki nem olvasta el, az eltelt 140 év dacára, mivel az ívek még vágatlanok voltak.
Hogy miért Nápolyban született a könyv? Gál Sándor a 48-as forradalom után emigrálásra kényszerült: előbb német tartományokban szervezkedett, aztán Angliában és Törökországban. Utóbbi helyen már Kossuth megbízásait teljesítette, majd Itáliába kerülve, alighanem meghasonlott a magyar katonák ottani helyzetét látva (a helyi hatóságok a brigantik ellen küldték őket, mely brigantik gyakran – nem minden esetben – az olasz egység ellen szembeforduló derék emberek voltak). Gál ellenszegült Kossuthnak, aki Nápolyban letartóztattatta, ahol börtönbe került. A könyv ebben az időben íródott: vagy Gál maga írta, vagy a könyvet amúgy jegyző három magyar (Schneider Antal, Halász Sándor, Viola Károly) lehet a szerző, azonban előfordulhat az is, hogy Gál tollba mondta talján írástudóknak. Utóbbi komoly lehetőség, hiszen a székelyföldi földrajzi nevek nyomdai megjelenése alig-alig emlékeztet az eredetire (pl. Karomszeh, Karamsrek, Haramscek… = Háromszék).
És hogy miről szól a könyv, mintegy, 170 oldala? Gál fiatalkora, illetve 48-ig tartó pályafutása mindössze pár oldalt foglal el. Aztán a magyar kormánytól kapott megbízása, a székelyek toborzására, már sokkal nagyobb teret kap, aztán a forradalom eseményei, személyes hangú csataleírások ugyancsak bőven helyet kapnak: pontosabban, ez az időszak, a könyv törzsanyaga. Hogy Gál maga volna a szerző, arra utalnak azok a történetek, azok a sorok, amelyek például a Bem apóval történt, néha szellemes, néha gondterhes beszélgetéseket örökítik meg. Például a kökösi és a szemerjai csata leírása is rendkívül életszerű, akárcsak például a szeredai vár bevétele. De a könyv adalékokkal szolgál a Nyerges tetői csatával kapcsolatban és Gábor Áronról is közöl anekdotát (a könyv végén név- és helymutató segíti a tájékozódást).
Gál szemszögéből jelenik meg 1848 története, a magyar hadvezetés vélt vagy valós hibáinak taglalása igen gyakran felmerül, és valamennyi felvetett kérdésre Gál megadja a maga válaszait, amelyek valamennyi esetben feltétlen elkötelezettségének bizonyítékai. A szakmai lektorálás során, igen gyakran segített Egyed Ákos bácsi (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig szerzője), illetve Csikány Tamás hadtörténész. Megjegyezték, hogy a tényeknek nem minden esetben felel meg a könyv, időpontok, seregek, ágyúk létszáma gyakran nem stimmelnek, amire magyarázat lehet az eltelt bő 10 esztendő a forradalom és a nápolyi lét között, illetve a körülmények, hiszen börtönében, aligha volt lehetősége, például, a forrásoknak utánanézni.
Gál Sándor az, aki a háromszéki önvédelmi harc eldőlte után, Zsibóig vezeti vissza a létszámában egyre fogyatkozó honvédeket; ez az út Erdélyen át, az osztrák és orosz csapatok állandó fenyegetése, támadása közepette, Gál egyik legelismertebb haditette.
Lépésről-lépésre be van mutatva a könyvben, milyen viszontagságok közepette jut el 1849 szeptemberétől Hamburgba, majd Londonba, illetve Isztambulba. Ottani tevékenységéről jó pár oldalon beszámol.
Továbbra is nyitott kérdés marad, Gál személyes sorsa a szabadulás után, illetve sírjának holléte.
A könyvvel kapcsolatosan bármilyen kérdésre szívesen válaszolok: Zágoni Zsolt: zsoit@freemail.hu
A könyv amúgy megvásárolható a Pallas üzletében: Csíkszereda - 530210: Petőfi u. 4 sz., tel.: 0266-371036
Zágoni Zsolt
Új komment