Nem sokkal Márton Ferenc festőművész halála után Kardos Árpád, egykori csíksomlyói diák cikkezett róla a Csíki Lapokban. A cikk írójának visszaemlékezését idézzük: „Az ifjúsági könyvtárban volt egy régi, kopott könyv, Történelmi arcképcsarnok ez volt a címe. Képben és írásban dúsan sorakoztak benne történelmünk nagyjai. Ezt a könyvet forgatta a legtöbbet, egész tanévben nála volt. Különösen Árpád és a vezérek, fejedelmek marcona képeiben tudott hosszasan elgyönyörködni (...). A következő évben Pesten volt már. Más lett a szomszédom, aztán én is elkerültem Csíkországból. Csak akkor hallottam róla, mikor szárnyra kapta nevét a hír. Hogy a művésszé érésben, a tehetség kiteljesedésében mennyi része van a gyermekkori benyomásoknak, a Mindenható tudja pontosan lemérni. A lélek, tehetség és élet titokzatos keveredésének arányszáma belehull a sikerbe, s ki más mondhatná meg, hogy a művész akár terhelésként, akár szárnyaló lendítésül a gyermekmúltból mit szűr át a maga csodálatos zsenijén. Csak azt tudom, hogy mikor Márton Feri halhatatlan székely képeit: a Gátkötőket, az Erdőirtást megláttam, belepte szívemet a gyémántos harmat, s a lelkemben muzsikálni kezdett Csíksomlyó, a szeminárium, a szilencium és egy villogó szemű szürkeharisnyás csíkszentgyörgyi diák, akinek a Történelmi arcképcsarnok nagy erejű vitézei, fejedelmei ültek először modellt.”
1912 végén jelent meg Zsögön Zoltán tanár Régi versek című könyve, melyet Márton Ferenc művészi rajzai díszítenek, a legkedvesebb karácsonyi és újévi ajándék volt. 1913-ban Márton Ferenc ezer-ezer koronáért megfestette Becze Antal alispán arcképét a megye, T. Nagy Imre arcképét pedig a Gazdasági Egyesület részére. Mindkét műve kitűnően sikerült, és akik látták, a legnagyobb elismeréssel szóltak róla. Sajnos, a két nagy értékű kép további nyolc arcképpel együtt (Mikó Antal, Mikó Bálint, Lázár Dénes főispánok, Mihály Gergely, aki 52 esztendőt töltött Csík vármegye közérdekeinek szolgálatában, Rákóczi Ferenc, I. Ferenc József, Kossuth Lajos és Deák Ferenc) 1916 őszén megsemmisült.
1916 elején 1250 darab kétkoronás sorsjegyet bocsátottak ki, melynek bevételét a csíki hadiárvák javára fordították.
A sorsjegyhúzásra az év február 15-én került sor a vármegyeháza kisebb tanácstermében, nagyszámú közönség mellett. Az urnából a kis Bodor Etuska kihúzta az 1101-es számot. A hazafias, jótékony célra Márton Ferenc festőművész által felajánlott Erdőirtás Csíkországban című nagy és értékes olajfestményt Lukács József gyergyószárhegyi MÁV-állomásfőnök nyerte meg. Márton Ferenc felesége Neszcsák Erzsébet volt, fia pedig Zakariás. Csíkszentgyörgyön elbontották Márton Ferenc magasfedelű zsindelyes szülőházát, helyére egy négyablakos kőházat építettek. A kéményen van feltüntetve az építés éve – EP 1891. A ház mellett áll egy régi, 394-es számú székely kapu, melyen ANDRÁS ALOZI ÉS NEJE GÁL ROZÁLIA felirat és az 1868-as évszám olvasható. Nincs meg az apja malma, ahol valamikor cölöpöt vertek a helybeliek. Hiányzik az egyszerű márványtábla, mely szülőföldjén kegyelettel hirdetné, hogy itt született Márton Ferenc, a híres székely festő és szobrász.
Erőss Vilmos
Csíki Hírlap
Új komment