Merj hozzászólni!!!

Ez itt a község szócsöve, kiálts bele Te is...!!! Várjuk témajavaslataidat!

Képek

Új komment

Mit érdemes tudni egy közösségnek a közösségről?

“Egy teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik.” Rechnitzer János

Orbán László (1969 május 11 – 2008 augusztus 9)

2008.08.17. 13:57 Nyirő Gergő

      Mindnyájunkat mélyen érintett a hír: augusztus 9-én Orbán László az életét adta egy felebarátjáért: egy egyetemistáért, aki a Dunában fuldoklott.

László, vagy ahogyan mi hívtuk, Laci 1969.05.11-én született Kolozsvárott. Keresztény nevelés nélkül nőtt föl. Egy önkéntes pap, György Balázs szeretete által tette meg Isten felé az első lépéseit 1986 nyarán, amikor az Ideált is megismerte, és örökre magához ölelte. Nem sokkal ezután megszületett a papi hivatása. A szülei azokban az években Magyarországra költöztek, de Laci úgy érezte, Erdélyben kell maradnia, hogy az ő népét szolgálja.

Négy év teológiai tanulnmány után a püspöke engedélyezte, hogy egy évet Loppianóban töltsön. Ő volt Romániából az első kispap, aki a Papi Iskolába jött elmélyíteni az egység lelkiségét, azzal a meggyőződéssel, hogy ha éli ezt az Ideált, sokat tehet a népéért.

1998.06.21-én volt a papszentelése. Rögtön kérte, hogy fokolarino pap szeretne lenni. Két helyen volt káplán, ahol igen gyümölcsöző volt a munkája, különösen az ifjúság körében. Ezt követően az érseke Rómába küldte, hogy családpasztorációt tanuljon, majd rövid ideig plébános volt. 2005-ben nevezték ki egyetemi lelkésszé Kolozsvárra, ahol ezekben az években egyre jobban lehetett tapasztalni a közösségben Krisztus lelkületét.

Egyetemisták egy csoportjával augusztusban egy hetes vakációt kezdtek a Duna-deltában. Ott történt, hogy észrevette, az egyik fiatal fuldoklik. A vízbe ugrott, hogy megmentse. Az egyetemistát megmentette, de neki nem sikerült kiúsznia. Jézus szavaira emlékezünk: “Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Laci életét a csöndes szolgálat jellemezte, folyamatosan ajándékozta magát annak, aki mellette volt. Nem beszélt sokat, de amikor mondott valamit, mindig sikerült a megfelelő szavakat mondania. Azt a békét sugározta, melyet a szívében hordozott. Máriás lelkületű pap volt. Az egyetemisták nagyon szerették és tisztelték, sok pap barátja volt. Hiteles keresztény életet élt. Úgy érezzük, hogy a papi fokolárunk az ő jelenéte által kinyílt az Ég felé. Az élete és halála segít bennünket, hogy mindig jobban éljük “amint a Mennyben, úgy a földön is”. Isten szeretetébe fogadta őt, ahogyan papi jelmondata is szól: “Még ma velem leszel a Mennyben.” (Lk 23,43).

Temetése 2008.augusztus 13.-án 11 órakor lesz a Piarista templomból a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Adj, Uram, örök boldogságot neki és az örök világosság fényeskedjék neki.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csikszentgyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr38619780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

marineni 2008.08.19. 09:07:59

Az ilyen emberek eltavozasa megdobbento, csak csendben tudunk lenni. es talan magunkba fordulva elgondolkodni azon, hogy mennyire kicsinyesek vagyunk, menyire uress es jelentektelen a mindennapi "harcunk".
Nem vagyok nagy templomba jaro, de Laci tiszti szervezte tabor alkalmaval "vilagosodtam meg" a "tiszti" szo jelentesevel kapcsolatban es meg sok minden massal.
Isten nyugosztalja, es koszonjuk meg a Jo Istennek, hogy nekunk is ajandekozott belole.
marineni.