Zúg a méhkas Csíkszent györgyön, jó pár napja nem csitul a hangja. A bánkfalvi leválás ügyében kiírt népszavazás kapcsán megtörtént az, amitol egyesek tartottak, mások számítottak rá, ismét mások pedig reménykedtek a bekövetkezett végkifejletben. Az eredmény és az utóhangok ismeretében elmondható, a legnagyobb vesztese a történetnek maga a község lakossága. Ugyanis sokan nem ismerték fel a település életében akár történelminek mondható pillanat fontosságát, így távolmaradásukkal és passzivitásukkal a méregfogát ültették el a közösségben. Noha a meg nem jelenés is a véleménynyilvánítás egyik formája egy ilyen referendumon, megkockáztatom kijelenteni, hogy Csíkszentgyörgyön nem ezért nem mentek szavazni az emberek. Inkább a tájékozatlanság áldozatai voltak, na meg az érdektelenség vezérelte oket. Ki a hibás ezért? Mindenki és senki...
A népszavazás elotti hetekben egyszeruen hiányzott az igazi társadalmi párbeszéd. Az emberek, kevés kivétellel, nem értették meg és nem fogták fel egyértelmuen, mi a tétje a referendumnak, az esetleges leválásnak, illetve hogy mik lehetnek a következményei, ha meghiúsul vagy netán sikeres lesz a folyamat. Lehet most hibáztatni bárkit a megbukott kezdeményezésért, lehet vitatkozni, kapuk sarkában vádaskodni, acsarkodni. Ám akik ezt teszik, ne feledjék: a felelosség mindnyájukat terheli a kialakult helyzetért. Egyrészt a kezdeményezoket, mert nem tudtak átlátható, egyértelmu és meggyozo kampányt folytatni. Másrészt a referendumot kivitelezoket, mert nem biztosítottak helyet és alkalmat a párbeszédnek, nem is szorgalmazták azt, így passzivitásukkal még inkább a „rontás” felé hajtották a lakosságot. Immár nincs más választás, közösen kell feloldani a hangulatot, kihúzni a pár hét alatt mélyre gyökerezo méregfogat. És elkezdeni azt, amit az elejétol meg kellett volna ejteni: az igazi, nyitott párbeszédet. Enélkül bármilyen kezdeményezés halálra van ítélve. De ehhez mindkét fél akarata szükséges. Megvan ez önökben?
Rédai Botond
Székelyhon.ro
Új komment