Dona nobis pacem! Adj nekünk békét! A szentmise zenei csúcspontjának, az Agnus Dei utolsó mondatának jeligéje alatt startolt az alcsíki egyházi kórusok tizenötödik találkozója, amelyre 2010. január 6-án, szombaton került sor Csíkszentgyörgy hatszáz éves plébániatemplomának ódon ívei alatt.
A talákozón négy énekkar vett részt: a csíkszentkirályi, csíkszentmártoni, csíkszentsimoni kórus és a házigazdák Illyés András Egyházi Kórusa. Sajnos kimondatlanul is ott lebegett a levegőben, hogy az alcsíki egyházi kórusmozgalom, amely kezdetben nyolc kórussal indult és tavalyig öttel számolt, az idén ismét szegényebb lett egy énekkarral. A találkozó nívóját és fényét ez ugyan nem befolyásolta, azonban a mozgalomból ismét eltűnt egy szín, amelynek jó lenne visszatérnie, a többi felbomlott énekkarral együtt.
A rendezvényen az erdélyi egyházzenei élet kiválóságai is részt vettek: a Romániai Magyar Dalosszövetség tagja, Major László, Illyés István udvarhelyi nyugalmazott karnagy, Lászlóffy Árpád orgonista, aki hangszeren kísérte a gregorián scholát, Gál Ignác és mások. Guttman Mihály, a Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke meghívót ugyan igényelt, ám kora miatt eljönni nem tudott (mindeddig első alkalommal!). Hiányzott!
A szentmisét Ft. Tamás József segédpüspök celebrálta az alcsíki papsággal közösen, akik az előző évekhez hasonlóan szép számban jelentek meg az eseményen. A püspök úr szentbeszédében kiemelte, hogy az ének és zene nem egyszerűen előfordul az emberi életben, hanem annak alapvonása, mondhatni létmód. Az a nép, amely tud énekelni, nem pusztulhat el, mert az életet éltető forrásnak van a birtokában – mondotta a püspök úr, felemlítve a Babilon vizeinél ülő fogoly zsidókat, akiktől fogvatartóik öröméneket rendeltek, ám ajkaikon keserűség tudott kicsordulni.
Ahogy a nagy gonddal megtanult és előadott többszólamú zeneművek, a szentmise liturgikus zenei oldala is több hetes előkészület eredményeképpen bonyolodott le. A liturgikus énekeket tartalmazó nyomtatott programot már jóval a találkozó előtt megkapta minden énekkarvezető. Az időben történt egyeztetés és jó szervezés eredménye volt, hogy a kórusok a szentmisén szinte olyan összeszokottsággal és egységességgel tudtak együtt énekelni, mintha közös próbákon tanulták volna meg és próbálták volna el a liturgikus énekeket. A liturgia fényét az is emelte, hogy a helyi gregorián schola előénekelte az antifonákat a responzóriumot, illetve a szentmise változó részeinek gregorián dallamú zsoltárait. Öröm nyugtázni az összbenyomást: nem pusztán kórustalálkozóra „összeverődött” énekkarokat hallott a szentmisén résztvevő, hanem olyan kórusokat, akik az év folyamán is aktívan részt vesznek a szent cselekményeken és énekükkel valódi istenszolgálattá teszik a liturgiát. Innen a találkozón tanúsított gyakorlottság a gregorián éneklésében. Vérbeli egyházi kórusok jöttek el, amelyek elsősorban a liturgiáért vannak, itt csupáncsak megmutatják egész évi szívós munkájuk eredményét.
A szentmisét követően került sor az énekkarok szereplésére. A bemutatott repertoár alapján ítélve az előző évekhez viszonyított fejlődésről számolhatunk be (az énekelt darabokat és a karvezetők neveit lásd a cikk végén). Az előrelépés már abban is megnyilvánult, hogy a repertoár egyre inkább a zenetörténet igazi nagyjai, Liszt, Bach, Kodály, Saint-Saëns felé nivellálódik, neveik egyre gyakrabban fordulnak elő. Az alcsíki kórusok a jelek szerint egyre több kedvet éreznek nehezebb feladatokkal megbirkózni és egyre alkalmasabbak is erre, ami figyelemre méltó, tekintetbe véve azt, hogy zeneileg jórészt képzetlen amatőr énekesekkel kell dolgozniuk a karvezetőknek. Sőt, idén első alkalommal a hangszeres kíséret is megjelent a bemutatón: a csíkszentsimoniak Transeamus-át (Joseph Schnabel) három fúvóshangszeren játszó gyerek kísérte. Tekintetbe véve azt, hogy Alcsíkon egyre jobban terjed a fúvószenekarok divatja, és a fiatalok egyre több kedvet éreznek arra, hogy hangszeren játszani tanuljanak, remélhetőleg nem marad magára a csíkszentsimoni példa, hanem távlatot nyitó kezdeményezés volt. Ha gyerekekkel véghez lehet vinni Udvarhelyszéken a zenekaros kóruséneklést, miért ne lehetne legalább nálunk felnőttekkel? A felfele ívelő színvonalért, valamint a fiatalos kísérletező kedvért őszinte gratuláció a karvezetőknek. Nem kevés munka ez sem nekik, sem az éneklőknek – s megjegyezhető e helyen, hogy e munka önkéntes alapon működik, nem része senki normájának.
A karéneklést a jelen levő egyházzenei kiválóságok beszédei, valamint az emléklapok és plakettek kiosztása követte.
S mint egy kórustalálkozót befejezni dukál, a közös éneklés tette fel a koronát a rendezvényre. A fenséges hangvételű Dona nobis pacem kánon, amelyet az egyházi kórustalálkozók emblémájaként is lehetne emlegetni, néhány év szünet után ismét felzendült az énekkarok egyesített hangján, a helyi karvezető vezénylete mellett.
A találkozót mulatság követte a csíkbánkfalvi kultúrotthonban, ahol immár kötetlenebb formában énekelhettek együtt a résztvevők. A talp alá, terített asztal és teli kancsó mellé valót a csíkmadarasi népi zenekar húzta.
Köszönet illeti a község polgármesteri hivatalát és közbirtokosságait a pénzügyi támogatásért, valamint a rendezvényt anyagilag támogató magánszemélyeket. Köszönet jár az erkölcsi támogatásért és konkrét segítségnyújtásért mindazoknak, akik a szervezésben és a feltételek megteremtésében részt vettek.
Kórusok, karvezetők, repertoár (a fellépés sorrendjében)
Csíkszentmárton
Repertoár:
Camille Saint-Saëns: Tollite hostias
Jeremy Clark: Jertek áldjuk Istent
Csíkszentkirály
Karvezető: Domahidi Zalán
Repertoár:
Franz Gruber: Csendes éj
Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz
Csíkszentsimon
Karvezető: Papp Levente
Repertoár:
Michael Pretorius: Et natus est Emmanuel
Joseph Schnabel: Transeamus usque Betlehem
Csíkszentgyörgy
Karvezető: Fejér István
Repertoár:
Johann Sebastian Bach: Szép csillag száll az égre fel
Liszt Ferenc: Ave Maria
Nemes István
Csíkszentgyörgy
A találkozóról készült néhány fotó ITT!
Új komment