Merj hozzászólni!!!

Ez itt a község szócsöve, kiálts bele Te is...!!! Várjuk témajavaslataidat!

Képek

Új komment

Mit érdemes tudni egy közösségnek a közösségről?

“Egy teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik.” Rechnitzer János

Élő egyházközségben szenteltek papot

2009.07.15. 09:51 Nyirő Gergő

 „Amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mint az, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent (1János3, 2-3)” – ezzel a jelmondattal indult múlt hétvégén papi hivatásának útjára a csíkszent­györgyi Kasza László. A pillanat örökké emlé­kezetes marad az újmisés számára: abban a templomban léphetett Isten szolgáinak sorába, ahol a keresztség szentségében is részesült. Maga az egyházközség is történelmet írt szombaton és vasárnap, hiszen még soha nem fordult elő, hogy a település szülöttjét otthon, saját templomában szenteljék pappá.

„Milyen szép az, hogy a papok évének kezdetén tíz erdélyi egyházmegyés diakónust szentelhettem pappá, most pedig Kasza László testvérünkben a tizenegyediket. Nagy kegyelem ez a Jóisten részéről, hogy egyházmegyénknek tizenegy újmisést ad ebben az ünnepélyes esztendőben” – köszöntötte a jelenlevőket a szombati szentmisén Jakubinyi György érsek. Prédikációjában a papi hivatásról, a papságról beszélt, mondván, az anyaszentegyház három jel alapján ismeri fel azt, hogy ki kapott hivatást Istentől. Az első a testi és lelki egészség, a második feltétel, hogy hívja az Úr Jézus. Harmadik feltétel: az érintett azért akarja a papságot, amiért az Úr Jézus az utolsó vacsorán megalapította, a lelkek üdvéért és a saját lelke üdvéért. „Az, hogy miért akar valaki pappá lenni, egyedül tőle függ, vagyis Isten kegyelmétől. Éppen ezért olyan fontos ilyenkor az önvizsgálat is, az a sok lelkigyakorlat, amelynek a végén dönt és kéri a papszentelést” – hangzott el az egyházfő részéről.
A homília során az érsek felhívta a szentelendő, illetve a hívek figyelmét arra, hogy a papszentelésnek a lényege, hogy az újmisés, aki vállalja a küzdelmet, folytatja azt, amit vállalt a keresztségi fogadásban, később megújítva ezt a fogadalmat a bérmáláskor és minden húsvétéjszaka gyertyával a kezében: hogy Isten elgondolása szerinti emberek legyünk, hogy vállaljuk a keresztény életet. Az egyházi méltóság példaképként hozta fel a csíkszentgyörgyi egyházközséget, amely 65 papot adott az egyháznak az évszázadok folyamán. „Mindez azt mutatja, és ezt köszönöm nektek, kedves testvéreim, hogy élő egyházközség van” – jelentette ki Jakubinyi György.
Ezt követően a papszentelés legfontosabb és lényegi részeként a szentséget kiszolgáltató érsek, mint az apostolok utóda, imádság és kézrátétel által átadta a jelöltnek a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést. A hívek fölállva hallgatták a fölszentelő imádságot, kérvén, hogy a Szentlélek valóban vegye birtokba és töltse el a felszenteltet. Majd a jelenlevő papok is kézrátétellel, valamint öleléssel jelezték, hogy befogadták az új áldozópapot az egyházmegye papi közösségébe. Ezután az újmisést beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezeit, tenyerét illatos olajjal. Végezetül az érsek átadta az új papnak a hívő nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort.
Ezt követően a szentmise a szokott módon folytatódott. Az újonnan felszenteltek együtt miséztek a főpásztorral, majd a mise végén közösen kiosztották első papi áldásukat mindazokra, akik eljöttek az ünnepi szentmisére, és imádságukkal segítették őket abban, hogy eljussanak a lelkipásztori hivatáshoz. Az ünnepeltet a fiatalok, illetve idősek egy-egy képviselője is köszöntötte a szertartás végén.
Nemcsak a te ünneped
A frissen felszentelt szülőhelyén bemutatott első szentmiseáldozatát kiemelt figyelem és áhítat övezi a helyi közösség részéről. Nem volt ez másként Csíkszentgyörgyön sem, ahol a papszentelést követő napon, azaz vasárnap került sor a primíciára. Ha ezt a szót halljuk, hogy primícia, a felszentelt római katolikus papok első szentmise-bemutatására gondolunk. Az elsőmise a megalapozott jövő ígéretének ünnepe. De a köszöneté, a háláé is. Ezen alkalomkor Csont Ede, az újmisés pap egykori évfolyamtársa, illetve közeli barátja köszöntötte prédikációjában a felszenteltet. „Ezt az ünnepet egy kicsit mindenki a sajátjának érzi. A papszentelés és a primícia ugyanis nemcsak a te ünneped. A papság nemcsak a te papságod, hanem az egész közösségé, az egész közösség ünnepe. Ezt soha ne felejtsd el. (…) Igaz, hogy a pap kell megtartsa a közösséget, de a fordítottja is éppúgy érvényes. Nemcsak a pap felel a közösségért, hanem a közösség is felel papjáért. Ahogy ti rászorultok a mi segítségünkre, úgy szorulunk rá mi is a ti segítségetekre. Rászorulunk elsősorban imádságotokra, rászorulunk barátságotokra, támogatásotokra, a biztató tekintetekre, a mosolygó arcokra” – hallhattuk az egy évvel ezelőtt felszentelt pap részéről. A szentmise végén maga Kasza László mondott köszönő szavakat. „Nélkületek nem az lennék, aki vagyok” – hangzott el Csíkszentgyörgy hatvanhatodik felszentelt papja részéről.
Rédai Botond

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://csikszentgyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr351247079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.