Merj hozzászólni!!!

Ez itt a község szócsöve, kiálts bele Te is...!!! Várjuk témajavaslataidat!

Képek

Új komment

Mit érdemes tudni egy közösségnek a közösségről?

“Egy teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik.” Rechnitzer János

A Gál Sándor-ház kálváriája

2009.03.24. 17:23 Nyirő Gergő

Ilyenkor, március közepén mi sem aktuálisabb, mint az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezni, felidézni a hősök alakját, szobrokat leleplezni, vagy megkoszorúzni, mondjuk 43 darab koszorúval – Csíkszeredában legalábbis épp ennyi jutott a Gál Sándor szoborra (pontosabban melléje). És éppen aktualitása miatt jártunk utána, mi a helyzet a csíkszentgyörgyi Gál Sándor házzal. Használhatatlan, akárcsak 15 évvel ezelőtt – foglalhatnánk össze röviden.
Kerítés már van, de Gál Sándor szüleinek a háza hét év alatt sem tudott újjáépülni. Fotó: Daczó Katalin
Mint köztudott, a legendás tábornok, a magyar forradalom vezéralakja, Székelyföld katonai parancsnoka Csíkszentgyörgyön született 1817-ben. Szülőházát a hetvenes években bontották le, (az előtte álló székely kapu maradványait még volt alkalmam látni az egykori telken). Viszont Gál Sándor édesapjának, idős Gál Józsefnek 1822-ben épült háza átvészelte a kommunizmust, és az 1990-es években még eredeti helyén állt. Amikor először felkerestem, hogy a forradalom kitörésének 150-dik évfordulójára megörökítsem, egy udvar mélyén, egy új ház mögött roskadozott. Bemutattam, hogy az elkészült márványtábla a garázsban porosodik, hogy a házról a zsindelyek lehullottak, a tetőzet omladozik. Tulajdonosai mintha csak arra vártak volna, hogy összeomoljon. „A Csíki Műemlékvédő Egyesület 11 ezer darab zsindelyt vásárolt meg szponzoroktól összekoldult pénzből – emlékszik vissza Mihály Zita, az egyesület elnöke. – Készen odaszállítottuk az udvarra, de sosem rakták fel a házra.” Minden erőfeszítés szélmalomharcnak bizonyult: az épület, amelyben a csíki forradalom vezéralakja gyermekkorát töltötte, nem hogy emlékhely nem lett, de egyre tovább romlott. Pedig nem dúskálunk hasonló házakban. A 11 méter széles, 16 méter hosszú és öt helyiségből álló épület jelentős népi építészeti emlék, és kirí a fennmaradt parasztházak sorából. 2001. szeptemberében végre mégis úgy tűnt, megszületett a megoldás:
Gál Sándor gyermekkorának tanúja még eredeti helyén 2000-ben. Fotó: Mihály Zita

Hargita Megye Tanácsának jóvoltából az Alcsík Kistérségi Társulás megvásárolta az épületet. 2002-ben már ezt írtam egyik tudósításomban: „Bár a falut az elmúlt években sok kritika érte a 48-as örökség elhanyagolásáért, ez alkalommal a község fiataljai, a kistérségi társulás, Orbán László helyi tisztelendő és a Polgármesteri Hivatal a falu fiataljait is összefogta: így mindöszsze két nap alatt lebontották az épületet és átszállították az új telek közelébe. Amint Kassay János ügyvezető igazgató mondotta: felépítésére még az idén sor kerül.” (Igaz, akkor még arról volt szó, hogy a Gál József egykori telkén álló, 1820-as években készült székely kaput is megvásárolja és elköltözteti a kistérségi társulás.)
A Gál Sándor ház újjáépítése végül is 2003-ban kezdődött: a Polgár-Társ Alapítvány Élő Örökség programjának támogatásával új alapokra helyezték, és ugyanezen évben építették újra a boronafalakat is. 2004-ben semmi nem történt, 2005-ben készült el a tetőszerkezet és helyezték rá a zsindelyt. Az átadást 2007 első hónapjaira tervezték, de nem lett belőle semmi. Az épület azóta is „félmonyában” áll, gerendáin gyerekírás hirdeti, ki kit szeret. A csíkszentgyörgyi polgármesteri hivatal az épület környékét igyekezett rendbetenni, elegyengették a talajt és bevetették fűmaggal. Hátra van még a nyílászárók készítése, le kell padolni, és tapasztani.

Félig-meddig újjáépült – de már nem ugyanaz. A szerző felvétele

„Pénzhiány –
Ez az egyetlen oka annak, hogy ennyit halódott a Gál Sándor ház ügye” – nyilatkozta megkeresésemre Kassay János, az Alcsík Kistérségi Társulás ügyvezető igazgatója. Ugyanis kiderült, hogy a régi épület bontott elemeinek csak egyharmada hasznosítható, a hiányzó darabokat pótolni kellett. „1,5 milliárd régi lejre volna szükség a befejezéshez – mondta a kistérségi menedzser –, de idén is csak 15 ezer lejt tudunk rá szánni.” Ugyanennyit szánna az épületre idén a csíkszentgyörgyi önkormányzat is, amely egyébként abban bízik, hogy az épület teljes jogú gazdája lesz, amennyiben ebbe a kistérség valamennyi polgármestere belegyezik. György József szerint akkor többet fordíthatnának a házra, amelyet szándékuk szerint 2010-ben majd prioritásként kezelnek.
„Már mindent elmondtam,
amit lehetett, az évek során a Gál Sándor házról. De minden szó és minden cselekedet fölöslegesnek bizonyult – mondta Mihály Zita, immár megyei műemlékvédelmi fel - ügyelői minőségében. – Ez a ház már nem az a ház, amit lebontottak. Hasonlít, de nem ugyanaz.” Akárcsak Kassay János, Mihály Zita is sikertelen próbálkozásnak látja a műemlék-áthelyezést, és viszszásnak, hogy miközben Gál Sándorról iskolát, utcát neveznek el, és szobrot állítanak neki, hagyják a vele kapcsolatos tárgyi emlékeket pusztulni. És nem vesszük észre, hogy amikor történelmi hagyományaink ápolása a koszorúzásokban és emlékbeszédekben merül ki, akkor saját sírunkat koszorúzzuk.

Daczó Katalin

Csíki Hírlap


 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://csikszentgyorgy.blog.hu/api/trackback/id/tr621022838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nyirő Gergő 2009.03.24. 18:58:00

Örülök, hogy ismét szerepel a községünk a sajtóban. Hogy ráadásul címlapra kerültünk, az már több mint egy magamfajta lokálpatrióta álmodna. A hiba ott van, hogy nem valami példaértékű cselekedetünknek köszönhetjük a címlapszereplést, hanem ismételten egy mulasztással hívtuk magunkra ország-világ figyelmét. Nem volt szándékomba megemlíteni falunk, szülöttjével szembeni háládatlanságunkat, ami minket, itt élőket minősít és ami már nagyon ide kívánkozott. Azt hittem, csak nekem van hiányérzetem, Gál Sándor kapcsán. A név, aminek hallatára a Világ bármely pontján élő magyar ajkú embere rávágja, hogy a nagy honvédtábornok. A név, amit ha beírunk a keresőbe 275.000 találatot ad ki. Nem akartam megemlíteni, de úgy érzem, ennyivel tartozom, főleg ha nemcsak nekem, hanem már a kívülállóknak is feltűnik. Nem bírálni akarok én senkit, hisz ki vagyok én, csupán elkeserít a tény, hogy őseinket, akik nem keveset áldoztak, értünk (?!?), az irántuk való tiszteletadásunkat lerendezzük egy-két elröppentett szóban, kettétört szálfából font koszorúval Most szégyellem magam. Viszont nem azért mert szóvá teszem, hanem azért mert valószínű, hogy ezzel kimerül részemről is az ügyért való cselekedetem egy évre, vagy mégsem…?

sándor honvéd 2014.08.10. 19:57:30

ideje lenne felépíteni a tábornok házát és berendezni . múzeumnak.