Merj hozzászólni!!!

Ez itt a község szócsöve, kiálts bele Te is...!!! Várjuk témajavaslataidat!

Képek

Új komment

Mit érdemes tudni egy közösségnek a közösségről?

“Egy teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha nem a versenytárs legyőzését tűzik ki célul, hanem keresik az együttműködés, a kooperáció új tereit, amivel az erőforrások körét bővíthetik, s ezzel a megújítás formáit is szélesíthetik.” Rechnitzer János

Kormánypénzek vidéki vízrendszerekre

2012.04.20. 09:07 Nyirő Gergő

Halad Hargita megye közművesítése: huszonegy településen folytatódnak, illetve öt településen idén indulnak a munkálatok, miután a turisztikai és regionális fejlesztési miniszter aláírta a települések ivóvízhálózatának kiépítését célzó program 2012. évi beruházási listáját.
Az 577/1997-es kormányrendelet alapján évente folyósított fejlesztési kormánypénzekből idén 14 Hargita megyei községnek összesen 1 431 752 lejt különítettek el. Ebből Csíkszentgyörgy község kapta a legnagyobb összeget: 300 000 lejt a megkezdett munkálatok folytatására.

Hargita Megye Tanácsa

Szólj hozzá!

Javítják az Akó-kaput

2012.03.28. 12:35 Nyirő Gergő

A Csíkszentgyörgyi Közbirtokosság támogatásából felújítják az Akó-kaput, napokban fogtak neki a munkálatoknak, amelyet a hónap végéig fejeznek be.

Amint Kézdi Józseftől, a csíkszentgyörgyi közbirtokosság elnökétől megtudtuk, teljesen lecsiszolják a fáról az eddig felhordott lakkrétegeket. 2004 novembere óta, vagyis amióta a kaput állították, a határ jelképes szimbólumát nem újították fel ilyen alaposan. Az állagát kétévente lakkal védték felváltva a községhez tartozó közbirtokosságok, de egyes rétegek megrongálódtak, a kapu különböző részei így eltérő színűek lettek – indokolta a javítás fontosságát Kézdi József.

Az Akó-kapu kifejezés az évszázadok során Alcsík közepén azt a helyet nevezte meg, ahol az országútból kivált a Fiság völgye felé vivő útszakasz. 2004–ben gondolta úgy a helyi közösség, hogy a határt egy kapuval is megjelöli.

„Az eltelt időben az Akó-kapu egy nyelvi titok volt, amelyet ki így, ki úgy értelmezett, magyarázott. A szó tartalma talán még mindig titokzatos, de mi, Csíkszentgyörgy község közössége és annak közbirtokosságai úgy gondoltuk: a megfejtés helyett a legjobb megoldás, ha valóban egy kaput állíttatunk ide! A kapunév immár felvésve a kapura, vagyis az elnevezés megtestesült, fogalom és tárgy, íme, egymásra talált 2004 novemberében” – emelte ki Sándor Zoltán, a csíkbánkfalvi közbirtokosság elnöke az avatón.

A helybeli Molnár György és fiai által faragott kapun több üzenetet is áll. Leolvashatjuk róla többek között: „Isten hozott a Fiság völgyébe”; „Utas, ha erre jössz, s igaz úton jársz, e kapun belül szeretetre találsz”; továbbá Tamási Árontól az ismert idézetet: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

Szőcs Lóránt
szekelyhon.ro

Szólj hozzá!

Az én falum Csinód

2012.03.12. 11:51 Nyirő Gergő

Az én falum a rejtelmes Úz-völgyében, a Csíki-havasokban található. Én Nagy Gergő vagyok és itt élek a családommal. Sepsiszentgyörgyről költöztünk fel a hegyekbe.
Édesapám néprajzi gyűjtést végzett Székelyföldön, és tizenhárom évvel ezelőtt ide is eljutott. Azt is elmesélte nekem, hogy az én falumba, Csinódba csak 2001-ben vezették ki a villanyt. Édesapám azt is mesélte, hogy akkor még az asszonyok télen a hideg vízben mosták és tisztálták a ruhát. Hideg téli napokon pedig az asszonyok összegyűltek és szőttek meg beszélgettek. Gyönyörű szőnyegeket készítettek és néhányan még ma is szőnek. A férfiak erdőkitermeléssel foglalkoztak és sokan ma is abból élnek. Az asszonyok minden reggel hordták a csarnokba tejet. Abban az időben még rengeteg tehenet tartottak, de a rossz út miatt bezárt a csarnok és a tehenek száma megcsappant.

A jó hír az, hogy nálunk több a születés, mint az elhalálozás és a legutóbbi népszámlálás óta is kis jövevények gyarapították falunkat. Édesapám ezért úgy döntött, hogy ezen a vadregényes helyen vesz egy házat, és ebbe édesanyám is beleegyezett, mert neki is nagyon megtetszett ez a vidék. Végül egy 7 hektáros kertet vásároltak itt és egy elhagyatott házat, amit mára gyönyörűen felújítottunk.

Kezdetben hétvégi házként használtuk, de az ott töltött hétvégékkel nem teltünk be, ezért a táj egyre közelebb hívogatott magához és azt az érzést keltette fel bennünk, hogy ide kell költözzünk. Rengeteget gondolkodtunk rajta. Otthon arról beszélgettünk, hogy a város kezd egyre függőbbé válni az energiahordozóktól és hogy minden egyre drágább. Meghirdettük a négyszobás lakásunkat és nagy nehezen el is tudtuk adni. Végre valóra vált a nagy álmunk, és 2011. júniusában felköltöztünk Csinódba. Vígan rendezkedtünk be a zsindelytetős faházba. Azt is elmondhatom, hogy télen a tömbházlakásban soha sem volt 20 foknál melegebb, itt viszont sokszor 30 fokban fűtőzhetünk.

Visszatérve a falumra: Hamar barátokat szereztem és megtudtam, hogy ők gyimesi csángók és több mint száz esztendeje Gyimesből húzódtak fel ide és mostanában moldvai csángó asszonyokat vesznek feleségül.

Édesanyám tavaly ősz óta a falu tanító nénije és engemet is ő tanít. Sokat játszunk és tanulunk. Rengeteget beszélünk a szeretet törvényéről. Édesanyám összevont osztályt tanít. A negyedik osztálynak sokszor szoktam segíteni betűzgetni. Gyakran vagyok én a matek tanár bácsi, mert ez a kedvenc tantárgyam. Nagyon szeretek másokkal foglalkozni, másoknak segíteni. Az osztálytársaim nagyon szeretnek engem és én i s őket. Sokat beszélgetünk, kergetőzünk vagy hóvárat építünk. Ez a tél nagyon kedvezett a hóvár építésnek. Idén van a legnagyobb hó, amióta élek. A kertünkben elértük az 1 méter 30 centis hóvastagságot. Ez nagy örömet jelentett nekünk, mert rengeteget szánkózhatunk és hógolyózhatunk.

Itt a nyarak is nagyon szépek. Finom gombafajták élnek itt, mint például a vargánya, a rókagomba, vagy 10 féle tinóru. Veszélyes mérges gombák is vannak, mint például a gyilkos galóca. Sokat szoktam gombászni a barátaimmal. A szüleim midig figyelmeztetnek, hogy nagy fűbe sose járjak, mert bármikor felbukkanhat egy kígyó. Sajnot itt rengeteg a keresztes vipera, a mi kertünkben is szeretnek a napon sütkérezni.

Amit még el kell mondanom, hogy itt van egy gyógyfürdő is. Kénes víz van azon a helyen. Csinód boltosa és legtalálékonyabb embere hozta létre ezt a fürdőt és még vízicsúszdát is épített a gyerekeknek. Régen ennek a boltos bácsinak a nagytatája hordta haza innen a gyógyvizet. Most egy gumislagon keresztül vezetik le a vizet a kis forrástól a patak alatt a fa kádakba. Nyáron sok helybeli ember és gyerek jár ide gyógyulni, lubickolni és csúszdázni. Ennek az embernek a neve, aki a fürdőt építtette: Bara Gerő. Nagyon lelkes ember, mert a falusiaknak ingyen, baráti alapon is engedi a fürdőzést. Mi nagyon jó barátságban vagyunk vele és együtt járunk kirándulni. Idén télen egy hópánkó pályát is kiépített, ami nagyon élvezetes. Neki köszönhető, hogy az út télen járható. Ő húzatja el traktorral és hóekével a havat.

Nagyon kedvelik őt az emberek. Az ő boltjában gyűlnek össze a falusiak. Ott beszélik meg a dolgaikat. Egyszóval az ő boltja a falu központja. Még kártyapartikat is rendeznek nála. Ha idegen ember látogat ide, az ő boltjába megy be eligazítást kérni. Nagyon szereti a gyerekeket és a szomszédos faluból, Egerszékról ő szokta a dubájával áthordozni Csinódba és Egerszékre a gyerekeket iskolába. Idén télen Egerszéken az útra a szél úgy befújta a havat, hogy markolós géppel kellett elnyomassa.
Ezen kívül el szeretném mesélni a falu legújabb szokásait is. Idén vezettük be a farsangolást. Édesanyám betanított az osztálynak egy farsangi műsort. Ezzel a mulattató előadással mentünk a faluban házról-házra. A falusiak nagyon élvezték a műsort. A pónilovunkat színes papírvirágokkal díszítettük fel és még piros kalapot is tettünk a fejére. Amikor végigvonultunk a falun, mindenki a lovat nézte. Lehetett látni, hogy még a ló is büszke volt magára. Mi menet közben ezt kiabáltuk:

Vörös hagyma, fokhagyma,
Jöjjenek a farsangba,
Ha nem jönnek, maradnak,
Otthon is jól lakhatnak.

Így telt el az első farsangi nap. Másnap a csíkszeredai Vöröskereszt tagjai látogattak el mihozzánk és egy vidám utcai farsangtemetéssel örvendeztették meg a falu népét. A műsor után Egerszéken szalmabábu-égetést szerveztek és egy óriási bált. A bálban csinódi zenészek játszottak csángó nótákat. Mindenki jól mulatott. Sorsot húztunk, táncoltunk és viccelődtünk. Így telt el nálunk az első farsang.
Ezen kívül még megünneplik a karácsonyt, a húsvétot. Aprószentek napján, december 28-án a legények aprószentekelni járnak.

Itt az emberek katolikus vallásúak. Két szép fatemplomunk van: egy Egerszéken és egy nálunk. Havonta egyszer jár fel a pap bácsi prédikálni a 350 embernek. Újévkor házszentelés szokott lenni. Idén a mi házunkat is megszentelték, pedig mi unitáriusok vagyunk. Itt csak mi vagyunk más vallásúak. Ettől függetlenül mi is ugyanúgy járunk a templomba, mint a többi ember.

Nálunk a kenyeret nem az üzletből veszik, hanem mindenki kemencét rakat magának és finom házikenyeret süt benne. Mi is kemencét rakattunk a múlt ősszel és édesanyám azóta minden szombaton kenyeret süt. A kemence rengeteg dologra jó: kenyérsütésre, hússütésre, pizzasütésre, dunsztolásra, aszalásra és fa szárítására is kitűnő. A kemencék itt fa alapra téglából és agyagból rakják. Édesanyám először megdagasztja a kenyérmasszát. Egy órai dagasztás után egy órát hagyja kelni. Dagasztáskor édesapám behevít a kemencébe és kelés után beveti a kenyérmasszát. Két óra múlva friss kenyeret vehetünk ki a kemencéből. Így készül Csinódon a házi kenyér.
Így zajlik az élet az én falumban.

Nagy Gergő,
IV. osztályos tanuló
erdely.ma

1 komment

Csíkszentgyörgy gyöngyszeme a felújított kapu

2011.10.17. 08:31 Nyirő Gergő

Nem igaz az a bizonyos udvarhelyi sírfelirat. Csíkszentgyörgy gyönyszeme a felújított kapu.
Idén újították fel az 1775-ben készült csíkszentgyörgyi székely kaput, amely a Székelyföldön eredeti helyén megőrzött legrégebbi kapunak számít. A 206. szám alatti Tekse-porta megújult bejáratát október 13-án adták át hivatalosan a VIII. Székely Kapuk Napja keretében, amelyet a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület szervezett Hargita Megye Tanácsa Műemlékvédelmi Közszolgálata, a csíkmenasági Repülj Madár Egyesület, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, valamint a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont társszervezésében.
– Nem igaz az a felirat, amely állítólag a székelyudvarhelyi temetőben olvasható, miszerint „Itt es jobb, mint Csíkban” – jelentette ki köszöntőbeszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Mint kifejtette, udvarhelyszéki egyesület csíki székely kapukat is felújíttat, ami azt bizonyítja, hogy a helyi büszkeségen felül tudunk emelkedni, és képesek vagyunk Székelyföld egészében gondolkodni. Ugyanakkor ez az együtt gondolkodás nem az említett büszkeség rovására történik, és ezt az ilyen programokban lehet kamatoztatni – tette hozzá a tanácselnök. – Valamennyien, csíkiak, gyergyóiak, udvarhelyiek, háromszékiek, örüljünk székelyföldi értékeinknek – szólított fel Borboly Csaba, méltatva Kovács Piroska, a Kőlik egyesület vezetőjének székelykapu-mentő tevékenységét, akit idén Hargita, Kovászna és Maros megye közös, székelyföldi kitüntetésével, az Orbán Balázs-díjjal tüntettek ki. A megyei elöljáró szerint nem a pénzen múlik az összefogás, hanem csak akarat és szolidaritás kérdése.
György József polgármester köszöntőjében a község gyöngyszemének nevezte a felújított kaput, és reményét fejezte ki, hogy sokan messziről is eljönnek majd megcsodálni. Albert-Homonnai Márton építész ismertette a csíkmenasági András Sándor és fia által felújított kapu főbb motívumait.
– Ez több mint népművészet, ez már a magas művészet kategóriájába tartozik. A magyar őstörténet egyik tanújával állunk szemben, amelyre nekünk kell vigyáznunk – jelentette ki.
Albert-Homonnai Márton szerint „ami hiteles, annak a rekonstrukciója is hiteles tud lenni”, és ez igaz a csíkszentgyörgyi kapura is.
Kovács Piroska, a Kőlik egyesület vezetője felolvasta annak a dokumentumnak a szövegét, amelyben a tulajdonosok kötelezik magukat, hogy a kaput megóvják, semmilyen körülmények között nem bontják le, csak a helyi polgármesteri hivatal engedélyével módosítanak rajta, és rendben tartják a környékét. A kötelezvényt három példányban aláírták a jelen lévő tulajdonosok, a polgármester és a megyei tanács elnöke.
A VIII. Székely Kapuk Napján részt vevők ellátogattak az 1799-ben készült, felújított csíkszépvízi kapuhoz is, és autós „kaputúrájuk” során megtekintették a bánkfalvi és menasági székely kapukat is. Ezt követően a menasági művelődési otthonban rendezett tanácskozáson beszámoltak Hargita Megye Tanácsa kapumentő programjáról, a gyergyóújfalvi Elekes-malom felújításának lépéseiről, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum Madaras kapujának állagmegőrzéséről, valamint a megye különböző térségeiben végzett felmérésekről.
Hargita Megye Tanácsa jelentős szerepet vállal a régi, leromlott állapotú székely kapuk megmentésében: tagja a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületnek, és évi 30 ezer lejes tagdíjjal járul hozzá a felújításokhoz. Ezenkívül a Műemlékvédelmi Közszolgálata által is dolgozik a kapuk megmentése érdekében. A csíkszentgyörgyi kapu felújítási költsége körülbelül 15 ezer lej – ennek 20 százalékát a helyi tanács állta, a többit pedig a megyei tanács a Kőlik egyesületen keresztül.
 
Hargita Megye Tanácsa

Szólj hozzá!

Falunk nagyjai VI. Egy elmaradt érettségi találkozó margójára

2011.07.28. 09:52 Nyirő Gergő

„Ez az egyetlen tanév belénk egy olyan szeretetet, egy olyan különös szellemet oltott.Mi rengeteget köszönhetünk Csíksomlyónak!"
1946-ban 57 végzős diák ballagott a csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképzőből. Öt évvel ezelőtt tízen tudtak részt venni a hatvan éves érettségi találkozón, a 65 éves találkozót már nem sikerült megtartani. Az 57 egykori végzős között találjuk az akkor 21 éves Domokos Jankát is (később férje után Vitos), aki később sok éven keresztül dolgozott a csíkbánkfalvi iskolánál pedagógusként. Az idén 86 éves Janka néni napra pontosan emlékszik vissza a diákévek minden fontos mozzanatára.

– 1925-ben született Csíkszentgyörgyön, 1932-ben kezdte az első osztályt román iskolában. Hogyan került a csíkszeredai leányiskolába?

– 1939-ben abszolváltam, tovább akartam tanulni, de olyan gyenge volt az anyagi körülmény, és volt még három testvérem, hogy azt mondta édesapám, ez lehetetlen. 1940 nyarán arattunk a nagymezőn, 13 éves voltam, sírtam ebédnél, hogy itt van augusztus közepe, és én nem fogok most menni szeptembertől iskolába. Arra édesapám, úgy evés közben, nem is gondolkodva, hanyagul rávágta, hogy ha magyarok lennénk, odaadnálak. Augusztus 30-án megtörtént a második bécsi döntés, szeptember 11-én bejöttek a magyarok, és én többet nem engedtem ebből, hogy hát magyarok lettünk, és akkor én megyek iskolába. Szeptember közepén egyedül, egy csángószekérre felülve, megkerestem a leányiskolát Csíkszeredában, és beiratkoztam. Kintlakásban laktam egy rokonnál, nehezen, de fizették a szüleim. Tekintettel, hogy hét osztályt jártam, karácsonykor átettek a második osztályba. 1941/42-ben elvégeztem a harmadévet, és 1942/43-ban a negyedik leánygimnáziumot. Még a tanév befejezése előtt Miklós Gergely, a főtanfelügyelő, aki innen volt Csíkszentgyörgyről, felhívatott a tanfelügyelőségre. Azt mondja: megírod a kérést a Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézethez Kolozsvárra. Jajj, mondom, Gergő bácsi, hát nem lehet, nem fogják kifizetni. Te csak írd meg, mondta, én a többit elintézem. Így is volt, 1943 októberében felmentünk Kolozsvárra, egy barátnőmmel, Bors Etelkával, és ott tanultunk az első képzőben.

– Mi történt önnel a háború alatt?

– 1944-ben, amikor a németek lerohanták Magyarországot, azonnal befejeztük az iskolát. Estétől reggelig megkaptuk a bizonyítványokat, be volt írva, hogy második osztályba léphet, és onnan hazajöttünk. A háborút nyáron átvészeltük, itthon dolgoztunk, ősszel nem kezdődött iskola, októberben, mivel tanítóképzőben már egy évet végeztem, kineveztek az alsószentgyörgyi iskolához tanítani. S érdeklődtem állandóan, hogy valahol nem nyílik-e képző, de a papok, tanárok, tanítók, mindenki, aki csak értelmiségi volt, menekült, mert jöttek az oroszok. Aztán lassan lecsendesedett...

– 1945-ben aztán megnyilt a tanítóképző Csíksomlyón...

– Tanítottam egészen 1945. január 20-ig, akkor mondták, hogy Csíksomlyón megnyílt a tanítóképző. Nekem Taplocán volt egy nagynéném, még ma is él, 95 éves, hozzájuk mentem lakni, onnan jártam át Somlyóra második osztályba. Kezdetben hatan voltunk: Orbán Zoltán, Bakó László, Bakó Kálmán, Kánya Gyula, én és Bors Etelka. Aztán ahogy jöttek vissza a menekülőből, úgy szaporodott az osztály, április végére lettünk 22-en, és ennyien júniusban befejeztük a tanévet. Akkor hazajöttem nyárára, és nem telt bele egy hét, már üzentek Somlyóról, hogy menjek vissza, a nyár folyamán délelőtti – délutáni tanítással el fogom tudni végezni a harmadévet, mert nagy szükség van tanítóra. Sok tanító Magyarországon volt, elmentek, nem jöttek vissza.

– Következett a negyedév, bentlakással. Mivel kellett hozzájárulni egy diáknak az ottlakáshoz?

– A jelenlegi kórház épülete a ferences szerzeteseké volt, ott fogadtak az irodában, és adtak nekem egy prospektust, hogy mit kell vinni: egy öl száraz bükkfa, négy zsák pityóka, nyolcvan kiló zöldség – 25 kg káposzta, 15 kg hagyma, 20 kg murok és a többi az zeller, karalábé, ilyesmi –, 80 kg kenyérliszt, 20 kg finomliszt, 20 kg kukoricaliszt, 400 db tojás, 3 kg zsír, 3 kg túró, 3 kg szilvalekvár és 1 kg köménymag. Hát édesanyám csak ezzel volt elakadva, mert neki volt köménymagja, de nem egy kiló. Aztán kapott, komámasszony, szomszédasszony, testvér s ezek összeadták. Mi aztán egész tanévben reggel rántott köménymaglevest ettünk. Volt ott még 45 darab árva gyermek, azokat is tartottuk ebből a vitt kosztból. Még kellett adjunk 600 lejt, azt mondták, ebből csak húst és cukrot vettek. Minket a vincés nővéreknél helyeztek el, a mai Szent István-házban, Csaba atyának az épületében. Egy nagy teremben voltunk negyedikesek 25-en. Kellett aztán vinni szalmazsákot, ágyneműt, egy fehér lepedőt ágyterítőnek, hogy mindenkié egyformán legyen leterítve.

– Milyen volt a csíksomlyói tanítóképzős diákélet?

– A szerzetes nővérek nagyon-nagyon vigyáztak ránk, és mi – volt közöttünk 20, 21, 22, 23 éves – nagyon komolyan vettük. Ott pontos program szerint fél hatkor kelni kellett, hat órakor Petres Kálmán, az atya, aki hittant tanított, húzta meg a csengőt, sorakoztunk a misére, fél óra alatt megvolt a mise, mentünk aztán mosakodni. Hét órakor volt a reggeli, háromnegyed nyolckor sorakozó, és egy vincés nővér elvezetett az iskoláig, be az osztályba. Mikor vége volt a tanításnak, már várt, és kettős sorban kellett hazamenni. Délután még volt ebéd, háromtól ötig szilencium, tanulás, aztán fél óra szünet, majd ismét szilencium, hét órakor vacsora. Karácsonyig nem mentünk haza egyáltalán. A fiúknak a ferences szerzeteseknél ugyanúgy volt az otthonuk. Elöl ültünk az osztályban a leányok, hátul a fiúk. Ferencz József volt az osztályfőnökünk, egy háromgyerekes férfi, akár apánk lett volna, mindenkit meghallgatott. Pedagógiát tanított, a felesége, Valér néni is tanárnő volt. A legrettenetesebb az volt ebben a tanévben, hogy nem volt nekünk egy tankönyvünk. Ha Petőfi Sándor, Arany János verseskönyvet kaptunk, lemásoltuk és úgy tanultuk. De az irodalmat, románt, mindent csak kimondottan diktáltak. Annyit írtunk, hogy rengeteget, és nagyon komolyan készültünk.

– Eljött az év vége, hogyan zajlott le a ballagás és az érettségi?

– Június végén volt a kicsengetésünk, és mivel pünkösdkor, amikor jött Márton Áron püspök atyánk, sütöttünk a szerzeteseknek 120 darab kürtöskalácsot, megajándékoztak minket egy disznóval. Azt levágták, egy ügyes hentes feldarabolta, bepácolta, az apácáknál nagy tepsikbe megsütötték. Adtak a barátok két fazék főtt pityókát, meghámoztuk, vittünk káposztát, ez volt a bankettünk. Kicsengetésünk pedig olyan formában zajlott, hogy mentünk a harmadévesekhez, adtak öt szál mezei virágot, de az öt szál kellett legyen, több semmi, elénekeltük a Ballag már a vén diákot. Mentünk a másodévesekhez, ott adtak egy fűzfavesszőcskét, rákötve egy papírkában egy pici só s egy banis. Az északi ajtón jöttünk ki kettős sorban, az apácák adtak egy-egy gyertyát meggyújtva, azzal mentünk be a kegytemplomba, fel a Máriához, aztán mindenki haza. A bankettünk este hatkor kezdődött és tizenkettőig tartott. Akkor jött a barát és az apáca, az ajtót bezártuk, a villanyt kioltották. Semmilyen különösebb zene, énekeltünk, és arra táncoltunk. Utána kaptunk két hét szünetet, már úgy, hogy ottlét és felügyelet mellett egyénileg kellett tanulni. 14-én kezdődött a vizsga. Három írásbeli volt: román, magyar, számtan, annak alapján mehettünk szóbelizni. Én 11 után tíz perccel jöttem ki. Emlékszem, mondták, hogy egy pap bácsi a kapunál vár, gyorsan kiszaladtam, s hát Incze Domokos volt, az akkori esperesünk, aki keresztelt és bérmált. Mondtam, pap bácsi vizsgáztam, és úgy éreztem, hogy sikerült. A hat évet, a leánygimnáziumot és a képzőt 7,68-cal sikerült elvégezni.

Péter Beáta
székelyhon.ro

Szólj hozzá!

Késik a csatornázás Csíkszentgyörgyön

2011.07.27. 09:44 Nyirő Gergő

Noha az előzetes egyeztetések szerint tavaly ősszel be kellett volna fejezni a csatornahálózat kiépítését Csíkszentgyörgyön, a munkálatok végére még mindig nem sikerült pontot tenni. A kivitelező szerint ugyanis a tavaly júniusban elindított beruházás során előre nem látott akadályok merültek fel, ugyanakkor néhány munkafolyamatra új terveket kellett készíteni. Az előzetes tervek szerint már tavaly ősszel be kellett volna fejezni a munkálatokat. Jelenleg két munkacsoport dolgozik a községben, egyik Csíkszentgyörgyön, másik Menaságon számolt be érdeklődésünkre a település polgármestere. György József elismerte, kezdetben nagy volt a munkaláz a kivitelező részéről, ez idővel viszont alábbhagyott. „Ezért új ütemterv kidolgozását láttam szükségesnek” magyarázta az elöljáró.

Kihangsúlyozta, az eddigi munkálatok során a tervezett 22 kilométernyi vezeték mintegy kétharmadát sikerült lefektetni. Ha minden jól megy, akkor augusztusban már elkezdődik a tereprendezés, azaz az esővíz-elvezető árkok kialakítása, a kapubejárók, illetve a felásott útszakaszok javítása. „Az átadás jövő év első felében megvalósulhat” fogalmazott bizakodóan a községvezető.

Elmondása szerint akkor már el is kezdődhet a háztartások rácsatlakoztatása a hálózatra. A legutóbbi számítás szerint gazdaságonként ez körülbelül 800 lejbe kerülhet, ez az adat azonban még változhat. A rendszer megfelelő működéséhez egyébként a porták mintegy negyven százaléka kell igénybe vegye a szolgáltatást.

Rengeteg tervmódosítást kellett eszközölnünk magyarázta a kivitelezés elhúzódásának okát a csíkszeredai Glover Constructs Kft. ügyvezetője. Ferencz Attila egyik legnagyobb problémaként a vizenyős talajt említette. „Csíkszentgyörgy között, néhány helyen negyven centiméter mélyen egyszerűen ömlött a víz” írta le a helyzetet az illetékes. Éppen ezért vannak olyan szakaszok, ahol nem sikerült letenni a fővezetéket, a vizenyős részekre a tervező már keresi a megoldást.

Ezzel együtt csak nehezíti az állapotokat, hogy például a főút mentén nagyon kevés a hely az úttest és a kerítések között, ezért nehezen lehet hozzáférni a munkaterülethez, így az úttest alatti átfúrások kivitelezése is problémás. Az is bonyodalmakat okoz, hogy néhol ugyanazon a nyomvonalon több típusú vezetéknek is el kell férnie. „Ha valami nagy baj nem történik, szeptember közepére a gerincvezeték mindenhol a földbe kerül” jegyezte meg az ügyvezető.

Hozzátette, reményei szerint pár héten belül nekiláthatnak a Bánkfalva és Csíkszentmárton közötti területen a derítőállomás építésének is. A létesítmény esetében az eredetihez képest teljesen új tervrajzot kellett készíteni, az ezzel járó engedélyeztetési folyamat még inkább késleltette a kivitelezést. „Igencsak kellemetlen helyzet ez nekünk, hiszen 2010 őszére be kellett volna fejezzük a beruházást. Sajnos, sok problémát nem láthattunk előre” említette az illetékes.

A szennyvízrendszer 22 kilométeres gerincvezetékének lefektetése öt falut érint: Bánkfalva, Csíkszentgyörgy, Menaságújfalu, Menaság és Pottyand. A projekt összértéke megközelíti a hétmillió lejt, a munkálatok során a főutakon, illetve a nagyobb mellékutcákban is föld alá kerülnek a vezetékek, a kisebb utcák viszont ebbe a beruházásba nem fértek bele.

Lassan, de lesz ivóvíz-rendszer is.

Idén két kilométernyi vezetéket sikerült lefektetnünk jelentette ki az ivóvíz-rendszer kiépítésével kapcsolatban György József polgármester. Az elöljáró szerint még legalább 30 kilométer vezetéknek kell a földbe kerülnie, ez a folyamat akár 2-3 évig is elhúzódhat, attól függően, hogyan érkezik a pénz a fővárosból. Ennek a munkálatnak az értéke mintegy 5,6 millió lej, a projekt során korszerű vízkezelő állomás is épül.

Rédai Botond
székelyhon.ro

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása